A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

(SZENDREI 1890, 140). Ezt a sort folytatta 1930-ban Leszih Andor ásatása a Kozák-kertnél, melynek során 22 sírból álló urnasíros temetőt sikerült lokalizálnia.

3 Az 1932, 1934 és 1937-es ásatási évad során előkerült urnasírokkal együtt a feltárt temetőben összesen 33 darab sír került elő (LESZIH 1939, 74; B. HELLEBRANDT 1996-97, 152-153; 33-34. kép). 1931-32-ben került elő a Kocsmadomb közepe táján egy bronz kolomp és az állatalakos bronz tükör, melynek leletkörülményeit figyelembe véve Leszih A. megállapította, hogy valószínűleg urnasír melléklete lehetett (LESZIH 1939, 77). A lelőhelyről 1971-ben előkerült kelta leletek kapcsán indult meg az újabb kutatás, melynek során 1972-74 és 1977-ben végzett ásatást B. Hellebrandt M.,

4 aki egy temetkezési rítusában elkülönülő szkíta-kelta közös temetőt tárt föl. A kevert etnikumú temetőben a biztosan kelta sírok -egy kivétellel (25. sír) - hamvasztásosak, míg a szkíta temetkezések kétrítusúak

5 (B. HELLEBRANDT 1996-97, 140; uő. 2001a, 63). Bár Leszih A. is feltár egy csontvázas sírt a lelőhelyen, az edénymelléklete alapján az urnasírokhoz vette (LESZIH 1939, 76). Az ő adatit alapul véve Párducz M. csak hamvasztásos sírokat ismert Muhiból (PÁRDUCZ 1954, 60). Ez utóbbi régészeti képen változtatott a szkíta korban meglévő birituális temetkezés meghatározása. Szendrő-Ördöggáti Csengőbarlangban Megay Géza Leszih Andorral közösen több alkalommal végzett próbaásatást 1933-tól.

6 Ennek során korai és klasszikus típusú szkíta nyílhegyeket és aranylemezzel, illetve elektronnal bevont karikákat tártak föl (LESZIH 1939, IV. tábla, 16-17,25)., A lelőhely megközelíthetetlensége alapján már az ásatok is valószínűtlennek tartották, hogy szkíta barlangtelepüléssel kellene számolnunk. Vélhetően a helyi lakosság által átvett szkíta típusú tárgyak megjelenéséről, ül. alkalmi menedékről lehet szó (LESZIH 1939, 79; B. HELLEBRANDT 200 La, 53). A barlang leletanyagának kétségkívül legtöbbet említett tárgya, a karcolt háromszög alakokkal díszített háromágú csont tegezveret, melyet az ásató szíj összefogónak tartott, s először Fettich N. ismertetett (FETTICH 1934, XI. tábla, 4). 1936-ban szintén Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, Meszes település közelében (Barakonyi-lejtő) ásatott Thuránszky István, akinek egy nyolc urnasírból álló szkíta kori temetőt sikerült feltárnia.

7 A síronként külön választott leletanyagból fokosok, karperecek, füles bögrék ismertek (B. HELLEBRANDT 2001 .a, 54). A temető elemzése során, az ekkorra már jelentős hányadában feltárt Muhi temetkezésekkel összevetve sem tudott Leszih A. a sírok elhelyezésében semmilyen rendszert megállapítani. Hejőkeresztúr térségében Kalicz Nándor többször végzett terepbejárást az '50-es évek végén, s helyszíni szemléi során elpusztult szkíta kori temetőt és települést említett (K. VÉGH-KEMENCZEI 1966, 404). Ennek konkrét bizonyítékát láthatjuk az 1958-ban Hejőkeresztúr-Homokbánya lelőhelyen végzett ásatásában, melynek során egy települési objektumot sikerült feltárnia, melyet Párducz Mihály közölt (PÁRDUCZ 1958a). (Az elpusztult temető anyagát Papp Arzén helyi tanító gyűjtötte össze, létrehozva a hejőkeresztúri falugyűjtemény magját, lásd szakdolgozat ül. B. HELLEBRANDT 200La, 55-56, 4-5. kép). 3 HOM Adattár: 255-68. 4 HOM Adattár: 902-73, 903-73, 1224-75, 1350-78. 5 Vö. legközelebbi párhuzam Kesznyéten-Szérűskert 6 Ltsz.: 53.801.1-10,53.802.1-4. 7 Ltsz.: 53.821.1-53.826.2, 53.827.1, 53.986.1, 53.1052.1-3. 41