A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Kornél: „Fényesebb a láncnál a kard…” A négyesi Szepessy nemzetség fegyvereinek hajdani dicsősége

ugyanilyen kevés ismeretünk van, mivel csak 11 darab szinte olvashatatlan, rossz állapotú dokumentum maradt ránk. A következő 1708-as esztendő már a szabadságharc hanyatlásának kezdete volt, II. Rákóczi Ferenc függetlenségi mozgalma gazdaságilag és katonailag kifulladt. Ezt jelzi két katonai vereség is, Trencsénnél, valamint Nyitránál.

54 Novemberben ezúttal Sárospatakon tartottak országgyűlést a kurucok. 1709-ben előbb nemzetközi szinten vált a magyarok szabadságvágya álommá, majd az esztendő szeptembere és decembere között a bujdosók kiszorultak már a Dunántúlról is. Ekkor ismét történtek pozitív és negatív események a Szepessy nemzetség leszármazottaival. Szepessy II. Pál idáig tevékenykedett Borsod vármegye első alispánjaként. Viszont unokatestvérét, Szepessy Istvánt kinevezték Borsod vármegyei főperceptorrá, míg testvérét Jánost Borsod vármegyei alispánná. Utóbbi tisztségét egészen 1716-ig viselte. Ebben az esztendőben az európai eseményeket figyelembe véve végleg megpecsételődött a magyarországi függetlenségi mozgalom sorsa, ugyanis mindkét nagy háború ekkor dőlt el. A spanyol örökösödési háborúban a franciák szenvedtek el megsemmisítő vereséget Malplaquetnél,

55 míg az északi háborúban az I. Péter vezette orosz seregek szórták szét a svéd fegyvereseket Poltavánál.

56 A következő esztendőben pedig teljesen összeomlott II. Rákóczi Ferenc mozgalma. Előbb januárban vereség Romhánynál, majd októberben és novemberben elesett Szolnok, valamint Eger vára. 1710-ben a fejedelem a nemesi felkelést meg akarta hirdetni, Szepessy II. Pál is azok között a Borsod vármegyei küldöttek között volt (Nagy Zsigmond alispán és Seres György jegyző mellett), akik el szerették volna téríteni szándékától. Rémiás Tibor tanulmányából is kiderül: Szepessy II. Pál elfordult II. Rákóczi Ferenctől és a szabadságharctól.

58 Két személynek köszönhető, hogy a szabadságharc kompromisszumos békével és nem Magyarország örökös tartománnyá tételével, valamint kivégzések végtelen sorozatával ért véget, mint az 1848-1849-es esztendőben lezajló függetlenségi háború. Az egyik Pálffy János, akit 1710 nyarán, ősz elején neveztek ki az 50 ezer fegyverest számláló magyarországi császári hadtest fővezérévé. Nagyon gyorsan, szinte minden ellenállás nélkül nyomult előre seregével a hadszíntéren. Közben ugyanakkor megkezdte a tárgyalásokat II. Rákóczi Ferenccel, Magyarország vezérlő fejedelmével, azonban ezek részben a császári csapatok gyors előrenyomulása miatt, részben a fejedelem Erdély függetlenségét, valamint a magyarországi rendek függetlenségét védelmező álláspontja miatt megfeneklettek.

59 Az 171 l-es esztendő elején a katasztrófa már-már elkerülhetetlennek tűnt, amikor II. Rákóczi Ferenc (sikertelen varsói tárgyalásait követően) átadta a hatalmat Károlyi Sándornak, a kuruc seregek egyik fővezérének, aki a másik fontos személy a kompromisszumos béke létrejöttében. A magyarországi tárgyalások elmélyülését segítette az is, hogy időközben Pálffy János különböző okokra hivatkozva lassította a császári seregek előrenyomulását (állását, birtokait és fejét kockáztatva). Végül hosszas és fordulatos 53 BAZML, XIII-14, Fasc. XXXVII. 54 Acsády 1895. 153-309. 55 Niederhauser-Gonda 1977. 100-101. 56 Hahner2006. 111-122. 57 Tarczai 2003. 309-337. 58 Rémiás 2003. 34-37. 59 Ifj.Barta 1984.28-36. 666