A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

Az özvegy kezén lévő többi részbirtokát átengedte Debröi István mesternek. Erről először 1395-ben értesülünk, mikor Margit elismeri, hogy birtokrészeiből István mester és fiai a neki járó leánynegyedét kiadták.

18 Egy évvel később Margit szintén nyugtatja Debrőit a birtokrészek kiadása végett.

19 Azonban megegyezés csak 1398-ban születik, mikor is a Langeus-ágból való Tolcsvai Pál elismeri Debrői jogát a birtokrészekre és új megosztás történik.

20 Ennek fennmaradt szövegét részben hasznosítani tudjuk a nemzetség Tolcsván állt curiáinak azonosításához. Mivel a Margit kezén lévő többi részek Debrői István birtokába kerültek, elképzelhetőnek tartom, hogy Idái Csirke Pongrác magának Debrőinek a szolgálatában állhatott. Langeus fia János, először és utoljára egy 1299-es, Olaszliszka határát rögzítő oklevélben bukkan fel.

21 Felesége, akiről csak a 14. század közepén egy birtokeladásból értesülünk,

22 annak az ifjabb Karászi Sándornak a leánya, aki 1308-1310 között a szabolcsi ispán tisztségét viselte.

23 Ugyan az asszony nevét nem ismerjük, de, társadalmi rangját jelzi, hogy rokonságában megtalálható az az Aba nembeli Péter, aki a Kompoltiak őse, és királynéi tárnokmester volt.

2,4 János fiával, Lászlóval először 1321-ben találkozunk, mikor is Oloz-i Domokos fia Chomor-t képviseli, Domokos meggyilkolásának ügyében.

25 A nemzetség ezen ága is szoros kapcsolatot tartott fenn a királyi udvarral László személyén keresztül, aki feltételezhetően az uralkodó környezetében nevelkedett és tanult.

26 Majd 1343 és 1344 között - két rövidebb periódusban - Sirokai Miklós familiárisaként az erdélyi alvajda tisztségét töltötte be.

27 László utolsó említése 1349-re datálható.

28 A 14. század alvajdáinak vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a vármegyék módosabb nemzetségei közé tartozhattak, akik egy-két tucat falu felett rendelkeztek hatalommal. Lényegében az udvari nemesség második sorához tartoztak, bejáratosak voltak a királyi udvarba, részesültek annak előnyeiből, és uruknak megbízható emberei, vezető familiárisai voltak.

24 László alvajdának két fia született, egyikük - az egykori ős nevét viselő - Langeus, valamint Egyed. Egyed feleségét csak férje halála után egy 1401. október 7-én kiadott oklevélben nevezik meg. Azonban nevén kívül, Dorottya, semmi mást nem tudunk meg személyéről.

30 Langeusról 1358-ban - egy gyilkossági per tanújaként - hallunk először, majd több zálogosítási ügyben és birtokmegosztás után, utolsó említése - az előzőekben említett hatalmaskodás károsultjaként - 1390-re datálható.

31 Egyed fia János, annak sógorával Zegnye-i (dictus Piztrang) Egyeddel együtt, az 1396-os nikápolyi csatában vesztette életét.

32 Zegnyei Egyed mester halála miatt a Sáros megyei Lapispatak-i Dezső fiai 18 C. Tóth N., 2005. 180. reg. 19 ZSO 1.4296. reg. 20 ZSO 1.5467. reg. 21 CDVI/2. 220. 22 AO 111. 161. oklevél. 23 Zsoldos A., 2001.406-407. 24 Engel R, 2001.Aba nem Kompolti ág. 25 MOL DL 60178. 26 AO IV. 9. oklevél. 27 Első említése 1343. február 9. MOL DL 73649; utolsó említése 1344. július 4. MOL DL 29095. 28 MOL DL 51526. 29 Engel R, 1996. 185-186. 30 ZSOI1/1. 1259. reg. 31 C. Tóth N., 2005. 76. reg. 32 A Tolcsváknak a nikápolyi hadjáratban viselt szerepéről részletesebben lásd: Gál V., 2003a. 26-28. 90