A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

ebben az ügyben sem az Iroda, sem más öntevékeny szervezet semmit nem tehetett, mert minden jog az MKP kezében volt, ez pedig nem sietett a hazaszállítás érdekében cselekedni. Az MKP-nek saját hadifogoly irodája is volt. Az Iroda információs és propaganda szolgálatot végzett és szolgálta a közvélemény megtévesztését. Egyetlen fogódzó Vorosilov marsallnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének 1945. augusztus 22-i nyilatkozata volt, amelyben közölte „a Szovjetunió kormányának azt az elhatározását, hogy az összes magyar hadifoglyot szabadon bocsátják." ( De mikor?) A hadifogolyügy társadalmi méretű megjelenését és kezelésének hivatalos módját a különféle érdekvédelmi egyesületek sorsa tükrözi a leghívebben. Az első ilyen szervezet a Hadifoglyok és a Hozzátartozók Országos Szövetsége volt. Elnökéül dr. Batta László minisztériumi osztálytanácsost választották. Az egyesület megjelenése meglehetősen nagy visszhangot váltott ki, mert rövid idő alatt 30 önálló csoportja és több, mint 10 ezer tagja lett. A Belügyminisztérium rosszallását azzal fejezte ki, hogy az elnököt rendőrségi eljárás alá vonta, holott minden szempontból feddhetetlen volt. A Szövetség központja Budapesten, az Andrássy út 25. szám alatt működött, gyakori rendőrségi zaklatásnak kitéve. Ennek ellenére, 1945 őszén nagygyűlést tervezett az Országház elé, de ezt nem engedélyezték. 1946. február 25-én a nagygyűlést mégis megtartották és követelték kormánybizottság felállítását a hadifogolyügy állami kezelésbe vétele érdekében. A követelésekre adott válasz az volt, hogy a Szövetséget Nagy Imre belügyminiszter betiltotta, 1946. március 12-én. Érdekes módon egy 1938-as törvényre hivatkozva, csak olyan társadalmi egyesület működését tette lehetővé, melynek alapszabályát a BM jóváhagyta. A Szövetségnek ilyen alapszabálya nem volt, működését ezért be kellett szüntetni. A mozgalom ezután a még legálisan működő pártok védőszárnyai alá menekült. Újabb kísérlet volt 1946. augusztus 4-én a Hadifogoly Hozzátartozók Önsegélyező Egyesületének a megalapítása. A BM az alapszabály jóváhagyását megtagadta, tehát lényegében ezt az egyesületet is betiltotta. 1947-ben vidéken indult újabb kezdeményezés. Az ország több helységében megalakultak a volt hadifoglyok egyesületei, majd a központi szervezet, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége, mintegy 300 tagegyesülettel. Ezt a szervezetet az MKP-nek sikerült befolyása alá vonni, amit az is bizonyít, hogy az 1947. augusztus 12-én tartott alakuló közgyűlésen Kossá Istvánt választották meg elnöknek, a főtitkár Köves Lajos lett. Ekkor furcsa politikai játszma kezdődött. A belügyminiszter 1947. október 21-én jóváhagyta a Szövetség alapszabályát. Ekkor már a kormányzati berkekben elhatározott volt az egyesületek feloszlatása. Az alapszabály jóváhagyása után közgyűlést kellett volna tartani, de ez különféle okok miatt elmaradt, 1948. május végére halasztották. Csaknem ezzel egy időben a BM megkezdte az egyesületek feloszlatását. A VHBSZ szervezeteinek megszüntetése 1949 márciusára fejeződött be. A politikai játék különleges része volt a hadifoglyok fogadása Debrecenben. A hazatérők egy kis füzetet kaptak kézbe, amely címlapján a „Tájékoztató a hazatért bajtársak részére" szöveget és a VHBSZ címerét mutatja. A füzetből megtudjuk, hogy csak a Szovjetunióból hazatért személy tekinthető hadifogságból hazatértnek. Tehát a Nyugatról jöttek nem részesülhetnek a segélyekben és kedvezményekben. Ugyanitt olvasható, hogy „Éljen Rákosi Mátyás Elvtárs, a hadifoglyok hazasegítője". Következik ezután több buzdító felhívás, hogy a hazatértek jelentkezzenek a VHBSZ-be. Mindez akkor, amikor már elhatároztatott az egyesület megszüntetése. Nem volt különb sorsa a hadifoglyokat támogató sajtónak sem. Kancsár Imre, Ausztráliában élt, azóta már elhunyt bajtársunk írta a Hadifogoly Híradó 1997. júniusi 690