A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

B. Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei

MÁLYINKA-DÉDESTAPOLCSÁNY-VEREPCE-VÁR ÉS MISKOLC-KŐLYUK I.-BARLANG VASLELETEI B. HELLEBRANDT MAGDOLNA „Héphaisztosz... ment a fúvókhoz tűz fele fordítván azokat, sürgette dologra. És a kemencéknél húsz fúvó fútt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fuvalmuk, egyszer a gyors munkát segítették, másszor elültek, úgy ahogy Héphaisztosz akarta, s a munka kívánta. Lángra vetette a nempuhuló rezet is, meg az ónt is, és a nagyértékű aranyat s az ezüstöt; utána üllőtalpra nagy üllőt tett, a kezébe ragadta jó kalapácsát, míg a fogót másik keze fogta." Homérosz: Iliász. XVIII. 436-472. Akhilleusz pajzsa. Fordította: Devecseri Gábor. Budapest, Magyar Helikon, 1974. A Verepce-vár és a leletek előkerülése 2004 júliusában Porkoláb László, a Kohászati Múzeum vezetője tájékoztatta a megyei Herman Ottó Múzeumot, hogy Dédestapolcsány és Mályinka községek határán vaslele­tek kerültek elő. 2004. július 19-én végeztük el a leletmentést, melyen a Herman Ottó Múzeum ré­széről jelen volt Hellebrandt Magdolna őskoros és Pusztai Tamás középkoros régész, Balogh Marcell fotós, a Bükki Nemzeti Park részéről Barta Zsolt, a természetvédelmi őrkerület vezetője és Taricska Tibor önkéntes természetvédelmi őr, valamint Porkoláb László. A lelőhely Dédestapolcsány-Verepce-bércként ismert földvár, mely ma Mályinka községhez tartozik, s nyugati része, a lejtős domboldalon levő teraszai már Nagyvisnyó (Heves megye) község határterülete. A Verepce-vár Vásárhelytető nevű részén egy fa tövében nehéz vasrögök voltak (1. kép 1. jelzés; 2. kép 4.), melyeket a sarjhajtásként nőtt fa gyökereivel benőtt, volt olyan, melyet nem is tudtunk kivenni. A környéken több őskori cserép hevert. Ettől a helytől délkeletre egy bükkfa mellett öt nyéllyukas ék vagy balta feküdt (1. kép 2. jelzés; 2. kép 1.3; 8. kép 1.) gyakorlatilag a felszínen. Barta Zsolt elbeszélése szerint körülbelül húsz éve tarra vágták az erdőt, és amíg a jelenlegi sarjerdő fel nem nőtt, az erózió jelentős talajréteget mosott le a tetőről. A Verepce-vártól észak­nyugatra, mintegy 3 km-re Dédestapolcsány-Várerdő területén egy nagyméretű halmot mutattak meg kísérőink (1. kép 3. jelzés; 2. kép 2.). A halom szétdúlt, kifosztott állapot­ban tárult elénk, körülötte a föld tele volt kidobált mészkövekkel, cserepeket vagy egyéb régészeti leletet nem láttunk. Ennek a nagy halomnak a köveiből a halom tövében négy újkori mészégetőt építettek, maradványai megvannak. A közelben, a bükkerdőben még 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom