A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

Hordószerű edények A kézzel formált, hordószerüen ívelt, bütykös fazekak (II. tábla, 6-8, 11-13) közül, a tagolt bütykökkel díszített típus képvisel nagyobb formai gazdagságot, mely a bütykök szimmetrikus elhelyezésében, darabszámában és formai kialakításában jelentkezik. Tagolt bordával díszített hordóalakú fazekakat Heves (SZABÓ 1969, 112, VIII. tábla, 1-2), Vámosmikola (PÁRDUCZ 1969a, LIX. tábla, 2, 9), Tápiószele (PÁRDUCZ 1966, LVII. tábla, 24) temetkezéseiből ismerünk, de nem hiányoznak a korszak észak-alföldi településeiről sem lásd pl. Tiszaigar (CSEH-KRIVECZKY 2001, 57, 11. kép, 2-3). Hasonló képet mutat a perem alatt körül futó tagolt, rátét léccel díszített fazék felhasználása is. Ezt a típust ugyanúgy ismerjük a békéscsabai, tápiószelei temetőből (PÁRDUCZ 1943, XI. tábla, 18, 20; 1966, XLII. tábla, 12-13), mint az egyetlen feltárt hejőkeresztúri településobjektum hulladékgödréből (PÁRDUCZ 1958a, 76, I. tábla, 2, 4-5). A két jellegzetes szkíta kori díszítés egyazon kerámián történő alkalmazására is több példát ismerünk: Heves (SZABÓ 1969, 111, VII. tábla, 3) vagy Szentes-Vekerzug lelőhelyeken (PÁRDUCZ 1954, IX. tábla, 12). Meg kell jegyeznünk, hogy a kutatás újabb eredményei alapján, - ahogyan arra Kemenczei T. a közelmúltban rámutatott - fenti kerámiatípusok díszítettsége kapcsán feltételezhető egyfajta szkíta kori piktográfiái rendszer ül. mesterjegyek megléte a korabeli fazekasipar termékein (KEMENCZEI 2006). Parázsborító A kisgyőri leletanyagban megjelenő lámpa- vagy parázsborító (II. tábla, 5) formai típusa, valószínűleg a jellegzetes virágcserép alakú kerámiák átalakításából született. A fordított csonka kúp vagy félgömb alakú parázsborítók, elsősorban a korszak kevésszámú ismert településanyagához köthetöek. Legszebb típusait a Nyíregyháza-Manda-bokor lelőhelyen feltárt szkíta kori település leletanyagában találjuk (ISTVÁNOVITS 1997, 76; ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS 2001, 175, Kat. 285-286). Orsógombok A szkíta kor folyamán általánosan elterjedt a bikónikus vagy gömbtestű orsógombok sírba helyezése. E típusokat durva kidolgozású, közel azonos méretű díszítetlen (III. tábla, 1-2) vagy vízszintes, íves besimításokkal tagolt díszített változat képviseli, melyek elsősorban női sírok mellékleteként szerepelnek (BOTTYÁN 1955, 53). Számos példáját ismerjük csontvázas temetkezések közül: egyik legreprezentatívabb az eger-nagy-egedi 3. sír, ahol 2 orsókarikát helyeztek közvetlenül az elhunyt markába (FODOR 2001, 72, 2. kép). Északkelet-Magyarországon Kesznyéten-Szérűskert hamvasztásos sírjaiból ugyanúgy ismert, mint az alsótelekesi temető leletanyagában (B. HELLEBRANDT 1986-87, 14; PATAY 1961, VI. tábla, 30-33; PATAY-B. KISS 2001-2002, 97, 11. ábra, 3-5). A térség vegyes, szkíta-kelta temetkezéseiben elsősorban a szkíta sírok mellékleteként figyelhető meg ez a tárgytípus (B. HELLEBRANDT 1996-97, 140). FÉMEK ívelt hátú vaskések A kisgyőri lelőhelyen előkerült rendkívül kevés fémlelet - a vaskés, illetve a valószínűleg három élű vastárgy - a szkíta kor jellegzetes leletei közé sorolható. A kisméretű, ívelt hátú, nyélnyújtványos vaskés típus (III. tábla, 4) a korszak szinte teljes területén 57