A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

közepette egy olyan birtokon, melynek önálló működtetéséről a legtöbben nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal és a modernizációhoz szükséges befektethető tőkével. Egy kis csoportjuk tudta csak aktivizálni a rendelkezésére álló gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéjét, amelyet egy önálló vállalkozás kiépítésére használt fel. A társadalmi és szociokulturális változások hatására átalakult a borászat gazdasági struktúrája. A korábban viszonylag egyszerű szerkezetű, a szövetkezeti keretek és a Borkombinát által működtetett borásztársadalomban egy összetettebb rétegződési folyamat indult el a magánvállalkozási forma megjelenésével - ahogy az fentebb olvasható volt. A gazdálkodás mozgatórugója lényegében az új kapitalista szemléletű piac lett és szereplői ezen összetett folyamatok, változások indikátoraivá váltak. Ezt a rendszert a profitra való törekvés tartja mozgásban, amely profitot azonban itt nem a nem termelő vállalkozók, hanem maguk a közvetlen termelők realizálják. Tehát ha közgazdasági nézőpontból értelmezzük a helyzetet, kiesik a gazdasági hierarchia egy résztvevője, és maga a borász lesz egy személyben a profitot megtermelő és nem termelő, csak megszerző szereplő. Ezzel párhuzamosan piaci és nem piaci intézmények sora jelenik meg a rendszerváltást követő innováció és az új értékesítési csatornák kiépítése során. Ezen utóbbi egyik útjaként jött létre a már említett borturizmus, a helyben vásárló fogyasztói kör, mint az elvesztett piac helyett legkönnyebben kiépíthető értékesítési célcsoport. Ennek támogatására és a bizonytalanság csökkentésére jelentek meg az egyéni érdekek meg nem sértésére szigorúan ügyelő és épp ezért alig hatékony segítő eszközök, a civil szervezetek, mint a kollektivitás, az együttműködés új színterei. Ezek az intézmények, ahogy a neoklasszikus intézményi iskola képviselői értelmezik, a bizonytalanságot segítenek csökkenteni más emberek viselkedésének biztosításával.

20 A bizonytalanság egyik jelentős tényezője pedig - ahogy a korábbi évszázadokban is megfigyelhető volt a kereskedelem és a kollektív cselekvés visszaesése, amelyet csak kis mértékben igyekeznek és tudnak kompenzálni a saját vállalkozás kiépítésével, valamint a fentebb már említett turizmusnak a kereskedelmi értékesítésbe kapcsolásával. A különböző társadalmi együttműködési formák az emberi társadalom alapvető szervező elemeit jelentik, amelyek a történelem folyamán állandóan alkalmazkodnak a kultúra és társadalom inkoherens, folyton áramlásban levő változásaihoz, átalakulásaihoz. A hegyaljai borászatban napjainkban játszott szerepük azonban - részben a számukra biztosított támogató eszközök kis száma, részben a gyakran az előző rendszer negatív tapasztalataiból származó előítélet miatt - számos tekintetben mégis elhanyagolható, a tőlük várt feladatot nem feltétlen képesek teljesíteni. Ugyanakkor továbbgondolva a társulási formák funkcióját, a kollektív gazdasági cselekvés elsősorban olyan szabályozott interakciónak tekinthető, amely a gazdasági viselkedés egy lehetséges megnyilvánulási formájaként az egyének által önállóan nem vagy csak nagy befektetések révén elérhető célok, nyereség minél könnyebben való megszerzésére irányul. A gazdasági életben és társadalmi kapcsolatokban megmutatkozó érdektelenség tehát újabb nézőponttal egészül ki, amely azok értelmezéséhez is hozzájárul. Átalakuló hagyományok A társadalmi-gazdasági folyamatok és innováció bonyolult egymásra hatásában kell a hagyomány helyét, szerepét is meghatározni. Ezek a jelenségek az utóbbi közel két évtizedben, a borászok útkeresése során, egyrészt új hagyományokat hoztak létre, 20 Acheson 2002. 29. 477