A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

másrészt régieket élesztettek fel módosult tartalommal. Mindez egy új borkultúrafogalomban definiálódik, régi és újonnan megjelenő elemeinek relációjában. Legfontosabb indikátora a turizmus lett, mint a borászok elsődleges értékesítési stratégiája. A hagyomány és borkultúra fogalmában bekövetkező változásoknak tehát elsődlegesen gazdasági okai vannak: a termelőknek kulturális, gazdasági és társadalmi tőkéjük révén megtermelt borát a hagyományoknak olyan köntösébe kellett öltöztetniük, mely azt kelendővé teszi. Hatásaként a szokásoknak, hagyományoknak egyfajta újrateremtése, alkotása figyelhető meg, néhány felélesztése mellett. E. Sz. Markarjanra hivatkozik Artyunov, amikor arról ír, hogy minden tradíció, hagyomány „valamikor innováció volt, s minden innovációnak elvileg esélye van arra, hogy hagyománnyá váljék és pontosan az innováció birtokbavételének képességében rejlik a hagyomány életképessége."

21 Meg kell jegyezni, hogy az innováció során megjelenő számos - ahogy az fentebb olvasható volt - elem külföldről, a hazánkban letelepedő külföldi tulajdonosok révén került átvételre. Ennek a jelenségnek két szempontból is nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Egyrészt újabb vizsgálati területet jelent a cserén, kereskedelmen keresztüli kulturális átadás-átvétel folyamatának, másrészt azok az elemek, amelyek a hazai gazdasági mechanizmusba bekerültek, az „átadó társadalomiban több évtizedre visszatekintő múlttal rendelkeznek, tehát a divatból átléptek a hagyományokba, végbement az Artyunov által leírt folyamat. A helyi, hegyaljai borászok tehát olyan elemeket vesznek át külföldről, melyek ott már részben hagyományos mintáknak tekinthetők. Épp ez előlegezi meg azt, hogy az innovációk rövid időn belül a hagyomány részeként jelennek meg a hazai borászatban is, mely idővel elvezethet a borkultúrába való beépülésükhöz. A borkultúra szimbolikus jelentések, „a szimbólumok rendezett halmaza". TokajHegyalja vonatkozásában a borkultúra a szőlő termesztésével, a bor készítésével, kereskedelmével, fogyasztásával kapcsolatos anyagi és szellemi dolgok, társadalmi jelenségek összessége, amely a borhoz kapcsolódó gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők évszázados történelmi fejlődése és egymásra hatása során alakult ki és öltött testet e fogalomban. E tartalom azonban részleteiben folyamatos változásban van, igazodva az adott korszak társadalmi, gazdasági, kulturális eseményeihez. Ezek átörökítése az a hagyomány, amelyet a turisták a borút során ismernek meg. A hegyaljai bor iránti kereslet és kínálat összefüggéseinek tehát nemcsak longitudinális vizsgálata tud információkkal szolgálni a gazdaság, társadalom és kultúra szoros összefonódására és kapcsolatára, hanem azok egymással és a társadalom más területeivel való interakcióját is megvilágítja. Ahogy DiMaggio megállapította, a kultúrába mely meghatározza az ember mindennapi cselekvését, gondolkodását, látásmódját (és áthatja az egyes társadalmi alrendszereket) - akárcsak a társadalmi struktúrába, „beágyazódnak" a gazdasági tevékenységek.

22 A politikai és gazdasági átalakulások során folyamatos alkalmazkodás megy végbe, amely a gazdasági tevékenységnek a külső tényezők szerinti szervezését - vagy a 19. század drasztikus eseményeinek következtében például nem szervezését - követeli meg. Azonban azt is jól lehet látni főleg a rendszerváltást követő események tekintetében, hogy a gazdasági folyamatok nem tekinthetők teljesen külsődleges jelenségnek, ahogy azt Godelier megfogalmazta. A borászat hagyományalkotása, gazdálkodási stratégiákkal szoros interakcióban áll. A hagyomány folyamatos szervezésében „a múlt önalkotása" jelenik meg, amely „a jelenben élő szubjektumok politikai vagy más érdekek által motivált cselekvéseinek 21 Shils 1989. 106. 22 DiMaggio 1990. 478