A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

tek és eladták földjüket. A kizárólag szőlőmüvelésre berendezkedett vidékeken így a létalapjukat vesztett lakosság (napszámosok, kapások, csőszök, vincellérek, borkereskedők, hordókészítők) el- vagy kivándorolt. „Nem faluk vagy vidékek, hanem országrészek mentek a fdoxéra miatt tönkre, és az utolsó karóból vándorbotot, a présházi kötényből vándortarisznyát készítve indultak neki az új világnak" — olvasható egy kortárs beszámolójában.

18 A kialakult helyzetet a 20. századi események sem tudták pozitív irányban befolyásolni. A világháborúk pusztítása után a földosztás, majd kollektivizálás közel fél évszázadra meghatározta az általános, mindenki által követendő irányzatot: a minőség helyett a mennyiségi termelés szerint, központilag irányított „azonos gazdasági attitűd" mentén gazdálkodni. A természeti katasztrófák, majd a gazdasági-társadalmi változások eredményeként a hagyományos termék előállítása és értékesítése komoly kihívásokkal került szembe a 20. század utolsó évtizedeire. Egyik legjelentősebb, mai napig tartó következménye lett, hogy a tokaji bor a nyugat-európai piacról fokozatosan kiszorult. Nehezítette a kialakuló helyzetet, hogy megváltoztak a piaci, fogyasztói szokások is. Mégis egyre erősödik az igény a gazdasági visszaesés folyamatának megállítása és a tokaji régi hírnevének visszaállítása iránt. Indikátora elsősorban a '90-es években lezajlott rendszerváltás volt. Hatására teljesen új, a borászokat az előző rendszerben jellemző gazdasági mentalitástól számos tényezőjében távol álló új gazdasági szemléletet és cselekvést kellett megismerniük és elsajátítaniuk. Rendszerváltás utáni kiinduló helyzet A birtokszerkezet radikális átrendeződésével és a tömeges piacvesztéssel a tájegység teljes termelési vertikuma átalakult, amelyben sok kis és közepes nagyságú földterülethez jutott termelő jelent meg a borászatban. A 20. század utolsó évtizedében a borászoknak nemcsak az előző rendszerre jellemző, mind a termelés, mind az értékesítés szintjén mutatkozó gazdasági helyzetet kellett gyökeresen átértékelniük, hanem egy döntően új borkultúrát és értékesítési stratégiát volt szükséges kialakítaniuk. A folyamat során a gazdasági szerkezet átalakulása mellett, a társadalom szerkezetében és így a borászattal foglalkozó szegmensben is komoly változások mentek végbe. A borászréteg átalakulása során három, főként a gazdasági tevékenységi mód alapján elkülönülő csoportot lehet tételezni. így a gyakran külföldi tulajdonban levő nagyvállalatokat, a hazai, egy-egy településen élő szőlőtermelőket, valamint a borturizmusba vagy a bor (nagy)kereskedelmi értékesítésébe bekapcsolódni képes borászokat. A gazdasági cselekvés legfőbb meghatározója lett ezzel az egyéni cselekvés, szemben az előző időszak kollektivitásával, annak ellenére, hogy mind a szőlészet, borászat, mind a turizmus összefogásra is inspirálta a termelőket. Szelényi Iván ezt a posztszocialista átalakulási időszakot olyan válsághelyzetként értelmezte, amely nemcsak gazdasági, hanem társadalmi természetű is. Épp ezen utóbbi tényező miatt vált az átalakulás folyamata válsággá, melynek feloldására a gazdák különböző stratégiákat dolgoztak ki.

19 Ezek között kell megemlíteni a borturizmus kiépíté17 Dobosi. 1971.26. 18 BurucsK. 1998.59. 19 „A szocializmus bukása után, a korábban katonailag és politikailag integrált rendszerhez tartozó társadalmaknak a kapitalista világrendszer viszonylag integrált struktúrájához kell alkalmazkodnia. Ennek egyik feltétele a gazdasági és társadalmi formáció váltás.." (Harcsa-Kovách-Szelényi 1994. 15) 475