A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Szabó Lilla: Zajti Ferenc festőművész és Medgyaszay István építész magyarságkutatásai

szimbolikus jelentésű alakokat kreál".

22 Lengyel Aladár szintén a népművészetben továbbélő emlékekre utal Körösfői-Kriesch Aladár: Sámánok a lóáldozat előtt című festményével kapcsolatban: „A leges-legelsők között látta meg a magyar táj ősi sajátosságait és egészen különös szintű diszpozícióját a művészetekhez....észrevette, hogy a magyarság legfinomabb művészi virágait, őshonából hozott magasabb kultúráját már rég átszívta és magába olvasztotta...észrevette, hogy a magyarság magával hozott művészete már csak a paraszti formában él és még e forma is csak egyes távolesett népszigeteken virágzik".

23 A gödöllőiek életvitelének és művészi tevékenységének alapelve a paraszti életformához és a természetbe való visszatérés volt, és így szemléletük szerint alakították közvetlen környezetüket és készítették használati tárgyaikat. A kézműipari eszközökkel előállított termékeikhez a mintát a paraszti kultúrából, a népművészetből vették - és ehhez találták meg forrásként az erdélyi településeket, falvakat. A népművészeten van náluk a hangsúly és ezen keresztül „indirekten" merül fel az ősiség, a magyar nép keleti származásának a kérdése. Az ősi (és a középkori) magyar múltat feldolgozó témáik feltehetően a nazarénus hatásokkal hozhatók közelebbi összefüggésbe. Sajátos, a teozófiához, a nazarénusokhoz, a természetgyógyászathoz egyaránt közel álló szemléletükkel külön csoportot is alkotnak a Kelet iránt „kutatás" szintjén érdeklődő képzőművészeink között. A gödöllőiek nem is folytattak a rokon népekkel és az eredettel kapcsolatos „kutatásokat", vizsgálódásokat, hanem alkotó művészként témákban dolgozták fel a magyar őstörténet motívumait. így jelenik meg például a hun-magyar mondakörből Nagy Sándor Hunor és Magor című nagyméretű munkája a veszprémi színház főhomlokzatán, vagy Körösfői-Kriesch Aladár Aquileja ostroma, az Isten kardja című 1909-ben készült sgraffitója a velencei kiállítás magyar pavilonján.

24 A korábban felsorolt „elődjeinél" Medgyaszay István - a gyakorlati tervezői-kivitelező tevékenysége folytán - „ továbbment" a népművészeten keresztül értelmezett ősi magyar formakincs-kutatásnál. Nem csupán a népművészeti motívumokban „őrzött", megőrződött ősi formakincseket, -elemeket, hanem magát az építészeti gyakorlatot, az építészeti forma és struktúra egészét kutatta.

25 A tornácos erdélyi parasztházak, a fa-architektúra és az erdélyi templomok építészeti tanulmányozása — természetesen a wagneri építészeti iskolai tanulmányok, a lechneri örökség, illetve az európai, a francia és az angol modern építészet úttörőinek az ismerete - nyomán jutott el a keleti építészethez, s abból mindenekelőtt az indiai ősi architektúrához. A magyar népi építészetből levont tapasztalatok - a sík falfelületek, a vízszintes tagolás hangsúlyozása, a teraszok, a sátor22 Dénes J., Körösfői-Kriesch Aladár. Bp., 1939. 115-116. Zichy István, Hunor és Magyar. 1905., színes litogr., 600x455/650x490mm, MNG ltsz.: 1906-131; Undi Mariska, Magyar eredetmonda I—II., 1921., akv., diófapác, pap., 220x275mm, MNG ltsz.: F 94.29; F 94.31. Lásd továbbá: Basics B., Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „gödöllői iskolában". In: Gödöllőiek, szentendreiek. (Művészettörténeti tanulmányok) Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982. 51-70. 23 Lengyel Aladár,... 24 Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár „történelmi tárgyú" képeivel kapcsolatban lásd Sinkó Katalin értékelő elemzését: Historizmus - antihistorizmus. In: Történelem - Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Kiáll. kat. MNG kiáll. 2000. március - szeptember. 103-115 ezen belül: 111. Valamint ugyanezen tanulmányán belül hivatkozását Werner Hoffmann, A földi paradicsom című (Budapest 1987), a 19. század eszméit összefoglaló művére. 25 Azt, hogy mindenekfelett az architektonikus szerkezetek megoldásaira fektetett hangsúlyt, jól jelzi, hogy erdélyi vándorlásain feljegyezték róla azt, hogy egy-egy faluba megérkezvén legelőször az épületek ács-szerkezetét figyelte meg. Nagy V., A nép művészetének keresése. In: csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői művésztelepen. Időszaki kiáll. Gödöllői Városi Múzeum 2004. 12. 454