A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

gők lógnak alá. Feje körül kettős vonalvezetésű dicsfény jelenik meg, mely egy ponton találkozik gyermekének görög-keresztes nimbuszával. A gyermek a hosszanti irányban aranysávval díszített hosszú ujjú alsóruha, a fehér khiton felett aranyszínű himationt, felső köpenyt visel, derekán piros az öv. A drapéria szorosan követi testének körvonalait, és a gondos krizográfiának köszönhetően élesen kiválik az Istenszülő testéből. A gyermekre vonatkozó felirat az ikon jobb szélén kissé nehezen, de szabad szemmel is látható: IC (Iooúc;) XC (Xpioióc;), vagyis Jézus Krisztus. Az ábrázolás legalább három-négyévesnek láttatja a Gyermeket.

4 A ruhák színei, a kanonikus hármas csillagzat

5 a homlokon és a vállakon mind-mind az ikonográfiái fegyelmezettségről és egységről árulkodnak, ami a szigorú kánon továbbélése miatt nem veszít erejéből a 17. században sem. Az ikon nem tisztázott restaurálása miatt - ami 1984-ben történt - került sor 2005 telén egy szakszerű állapotfelmérésre Bendel Judit festő-restaurátor művész segítségével és a Tokaji Múzeum igazgatójának, Tóth Hajnalkának a közreműködésével. Bendel Judit festő-restaurátor vizsgálatai alapján többek között kiderült, hogy a hagyományos ikonoktól eltérően keresztmerevítőt vagy hevedert nem építettek be a fatáblába; a felület repedéseiből következtethetően a vastag gesso alap alá nem helyeztek föl vásznat a fatáblára (ebből adódnak a felület nagyméretű repedései), illetve az is kiderült az infrakamerás felvételek nyomán, hogy egykor az Istenanya kézfeje teljesen látszódott, de a szakszerűtlen restaurálás során durva javításoknak esett áldozatul. „Az ikon valódi színei feltárás, tisztítás során válnának láthatóvá, értékelhetővé. Esztétikai megjelenésén sokat javítana, ha a durva javításokat, tömítéseket, retusálásokat eltávolítva szakszerű munka során restaurálni lehetne."

6 A Galaktotrophousa kutatástörténete A Galaktotrophousa ábrázolás fejlődése, terjedése, teológiai mondanivalója többször is kutatott volt. Kondakov (1914) véleménye szerint

7 az ábrázolása kívül állt a kialakult, szigorúan kidolgozott ikonfestészeti típusokon és nem létezett a bizánci művészetben. A Szoptató Istenanya típusáról csak a 13. századtól kezdve beszél, felbukkanását a görög ikonfestészetben Nyugatról történt átvétel következményének tartva. Az olyan tárgyi emlékek, mint pl. Romanosz kizikoszi

8 metropolita függőpecsétje - ami a trónon ülő, a Gyermeket mellével tápláló Istenanyát ábrázolja - nem ad alapot azon feltételezésre, hogy e típus egyáltalán létezett az ikonográfiában vagy az ikonfestészetben. Benigni, Zuntz, Schweinfurth

9 fenntartások nélkül fogadták el Kondakov véleményét, míg Lihacsov, Wulff, Miilet és André Grabar vitatták ezt az elméletet, és tényeket sorakoztattak fel amellett, hogy a Szoptató Istenszülőt ábrázoló ikonok ismertek voltak Bizáncban. Viktor Lazarev szerint - aki külön tanulmányt szentelt az olyan kevésbé ismert ikonográfiái típusoknak, mint az Eleusza, az Istenanya a játszadozó kisdeddel, az 4 A gyermeki test és a felnőtt arc tudatos törekvés eredménye: „Gyermek, aki vállán hordja a mindenséget." 5 A három csillagszerű díszítmény utal Mária szüzességére, ami megőrződött a fogantatás előtt, alatt és után is. Itt a bal váltnál nem látjuk a csillagot, mert azt eltakarja a Gyermek alakja. 6 Bendel Judit festő-restaurátor. 7 Kondakov, N.P.: Ikonografija Bogomateri I., St. Petersburg, 1914, repr. 1998. 258. 8 Kizikosz (Cyzicus): város a Propontisz (Márvány-tenger) kis-ázsiai partvidékén. 9 Schweinfurth, Ph.: Geschichte der Russischen Maierei im Mittelalter, Haag, 1930. 439-441. 420