A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

írásos emlék Szűcs Sámuel naplója, amely csak magánközlésekre szorítkozik, kevés közeseményt említ, az eseményekről kialakított véleményének is csak elvétve ad hangot. Néhány ritka kivétel 1949-ből és az 1850-es évek elejéről: „A Kossuth-kalapok eltiltása kidoboltatott, több elfogató parancs, személyek leírása, köztük Szemere Bertalané is, kiragasztva." (1849. febr. 4.)

10 „A magyar emigránsok egyik része török országban, más része Ázsiában (Kossuth is) már része északamerikában, francia és angol országokban van. Az észak amerikaiak óvást is tettek Ausztria ellen, melynek némely pontja olvasható a Magyar Hírlap 128.dik számában, Kossuth gyermekei engedelmet nyertek arra, hogy szülőik után méhessének..."

11 „A napi beszédek tárgyát a legváltozatosabb hírek tevék, Bemnek, Klapkának, Kossuthtal most török máshol ázsiai magyar, majd angol seregének érkezéséről."

12 A napló egy másik részében Szűcs elítélően nyilatkozik arról, hogy néhány Kossuth és Perczel nevű környékbeli család az üldöztetéstől való félelmében nevét megváltoztatta. A következő érdekes bejegyzés már sokkal későbbi, Kossuth nyilvános levelének, az ún. Cassandra-levélnek a visszhangjáról számol be, és ezt is csupán nagyon röviden: „Kossuth Lajos Deák Ferenchez intézett nyílt levele pedig, megzavará az elméket. Az országgyűlési pártok hatása kiterjedt." Azért sajnálatos az írott források szegényessége ebből az időszakból, mert éppen ez az a kor, amelyben a politikus népszerűsége kezd átformálódni egyfajta kultusszá, s így e folyamatot nagyon nehéz árnyaltan bemutatni. Kossuth, aki korábban a reformeszmék következetes bajnoka, egy ügy mártírja, majd a szabadságküzdelem vezetője volt, ekkor száműzött hontalanná válik. Neve fogalommá alakul, s e fogalomban összesűrűsödik mindaz, amit a magyarság Kossuth személye és a szabadságküzdelem szent ügye iránt érez. A Kossuth-kultusz elválaszthatatlan a forradalom és szabadságharc kultuszától, a személye iránt érzett tiszteletbe beleszövődik mind az az érzelem, amit az emberek a szabadságharc és az azt követő elnyomatás idején átéltek. Ez különösen jól megfigyelhető az ekkor keletkezett népköltészeti alkotásokban is. Mert ha egyéb források szegényesek is, szép számmal fennmaradtak azonban a népdalok, amelyek a szabadságharc idején és a kiegyezésig tartó időszakban keletkeztek. Ezek a dalok bizonyítják a nép szeretetét Kossuth Lajos iránt és azt, hogy ez az érzés mély és bensőséges: „ Kossuth Lajos édes apám, Felesége édes anyám, En vagyok az igaz fia, Magyarország katonája. A „Kossuth Lajos édes apám..." című országszerte elterjedt nótának egy Miskolc környékén gyűjtött változata ez. A dal már az egyik legkorábbi gyűjteményben, a Zsilinszky Mihály által összeállított válogatásban is szerepel, az egyik legismertebb népdal volt az országban, így Miskolc környékén is. Kossuthot később is gyakran nevezik „apánk"-nak, ez a személyes, atya-fiúi viszonyulás csak vele kapcsolatban alakult ki a nemzet nagyjai közül. Az 50-es években gyakoriak Kossuthot hazaváró, panaszos hangvételű dalok is: 10 Szűcs Sámuel naplója HOM HTD 53.4390.6 VI/73 11 Szűcs Sámuel naplója HOM HTD 53.4390.6 VI/76. 12 Szűcs Sámuel naplója HOM HTD 53.4390.6 VI/76. 13 Szűcs Sámuel naplója HOM HTD 53.4390.6 VI/76. 14 Dégh Linda gyűjtése 1947. Mezőkeresztes. DÉGH. 1952. 391