A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

a hazai viszonyok között fejlett iparral bíró városban sok támogatót talált. Palóczy László a Pesti Hírlapnak is miskolci levelezője volt, aki beszámolt a helyi közélet eseményeiről. Az egyik ilyen jellegű írására Kossuth így reagált: „Ha tervezett iparegyesületünk létrejövend, úgy az anyaintézet létrehozásában, mint különösen egy miskolci fiókintézet létrehozásában munkás részvételre számolhatni, nemcsak Borsod megye lelkes rendéinél, hanem különösen Miskolc lakosinál is, kiknek több derék polgártársától az e részbeni óhajtást és áldozatra készséget hallani szerencsénk vala. Mi aTisza mellékén Miskolcon véltünk legtöbbet észrevenni azon iffiontan eleven életerőből, mely nézetünk szerint a gazdag jövő záloga." Kossuth elismerően írt az imént idézett újságcikkben a térség meghatározó politikusáról, Palóczy Lászlóról is, aki több országgyűlésen Borsod vármegye követeként tevékenykedett. Palóczy, a reformeszmék híve, a liberális politika lelkes támogatója volt. Kossuth nagyra becsülte Palóczy László munkásságát, „a hon jogainak s korunk eszméinek kedvelt bajnoká"-nak nevezte. A forradalom híre 1848. március 17-én ért Miskolcra, ahol a nemzeti kaszinó tagsága lelkesen üdvözölte a változások hírét. A megye közönségét Szemere Bertalan a bécsi küldöttség tagjaként tájékoztatta a történésekről, beszámolóját március 20-án olvasták fel a megyeházán. A szabadságharc alatt Miskolc környéke többször hadszíntérré változott, a katonai események irányításában központként működött, Szemere Bertalan Felső-Magyarországi kormánybiztosként ide tette székhelyét. Ebben az időszakban Kossuth ismertsége és népszerűsége már rég túllépett a politikai elit körein. Az ország lakossága vezetőként tekintett rá, és ügyes-bajos dolgaikkal személyesen hozzá fordultak. Kossuth rendkívüli munkabírását igazolja, hogy az esetek többségében maga járt el ezekben az ügyekben. így tett Varga Jánosné diósgyőri özvegy esetében is, aki azért fordult hozzá, mert két katonáskodó fia közül az egyik meghalt. Kossuth személyesen rendelte el a fiú leszerelését.

7 Miskolc város vezetői és lakossága körében nemcsak a liberális, de a függetlenségi eszme támogatásra talált. Amikor 1849 áprilisában híre jött a függetlenség kinyilvánításának, Miskolc közönsége üdvözölte azt, és elhatározták, hogy saját költségen megjelentetik Kossuth Függetlenségi nyilatkozatát 300 példányban.

8 Ezek és a Kossuthbankók a későbbiekben a szabadságharc rejtegetett ereklyéivé váltak, amelyet a környékbeliek minden tiltás ellenére évtizedeken keresztül őrizgettek. Szűcs Sámuel említi naplójában, hogy 1849. augusztus 25-én, a Sámuel napi vásáron hirdették ki a Kossuth-bankók érvénytelenségét, s a lakosságnak kötelező volt leadnia a betiltott pénzjegyeket. A gyűlölt „szabad pénz és vélemény" elpusztítására nyilvános égetést rendeztek a Búza téren 1849. november 17-én, ahol a tömeg nemtetszésének hangot is adott a 700 000 forintnyi bankó megsemmisítése miatt, ezért a hatóságoknak katonai fedezetet kellett biztosítaniuk.

9 A lakosság véleményéről, a közhangulatról szinte alig maradt fenn forrás a szabadságharc leverése utáni időszakból Az 1842 óta működő Miskolci Értesítő, amely 1848-ban a gazdasági híreken kívül politikai cikkeket (elsősorban Szemere Bertalan írásait) is közölt, ebben az időszakban már nem jelenhetett meg. Szinte az egyetlen 6 Pesti Hírlap. 1841. február 24. 16. sz. 7 Miskolc története. IV/1. Szerk.: Dobrossy István. Miskolc 2003. 28. 8 Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményében több Miskolcon gyűjtött példányát találhatjuk. 9 Szűcs Sámuel naplója II. HOM HTD 53.4390.2. 390