A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

„Kossuth Lajos a zempléni Kisújszállásról Miskolczra érkezvén, az ifjúság által fáklyás zenével tiszteltetek meg; főszónokunk Kun Miklós rövid, de velős beszéddel üdvözlé a nagy Férfit, mire ő jó hosszan felelt, és előadta, hogy a nemzetnek együvé kell kapcsoltatnia, ha erős akar lenni - megtiszteltetését úgy vette, mint elveit, nem pedig ön személyének illetőt - beszédét harsány éljenek szakíták félbe és követék." A napló, majd az annak alapján írt századvégi visszaemlékezés is említi, hogy a miskolci tartózkodás után Kossuth augusztus 28-án tért vissza Pestre. Éppen ezen a napon utazott arra egy miskolci ifjakból álló csoport is, és az út egyik részében Hatvantól együtt utaztak Kossuthtal, sőt Gödöllőtől a kocsiból kiszállva gyalogosan mentek kb. két órán át, s ez alatt hosszú beszélgetést folytattak vele, melynek során hazai közélet szereplőiről és eseményeiről is szót ejtettek. „Megemlékezvén megyénkről, elismeréssel nyilatkozott városunk vendégszeretetéről, majd a megye kerülvén szőnyegre, dicséré Borsodmegye utait, szolgabíróink erélyességét (...)"

3 Szűcs írásaiból egyértelműen kitűnik, hogy Kossuth már ebben az időszakban is rendkívül népszerű volt a haladó szellemű miskolci ifjúság körében, de ismertsége ekkor még nem lépett túl a nemesi-értelmiségi körökön. Az országos ismertséget éppen az a bebörtönzés hozta meg, amellyel a kormányzat elhallgattatni, a politikai életből kivonni szándékozta őt. „Az 1839—40-iki országgyűlés erélyesen kikelvén Kossuthnak és több jeles hazánkfiainak méltatlan fogsága ellen, - mindnyájan szabadon bocsáttattak. Kossuth Lajos a pestmegyei gyűlésen júniusban hatalmas és bátor beszédet tartott, a megye pártfogását köszöné meg a legközelebb tapasztalt jóakaratú közbevetés folytán; szépen beleszőve beszédébe elítélésének igazságtalan voltát és kiállott szenvedéseit, végre felajánló életét, mindenét a haza javára. Volt is ennek hatása, az éljenzés alig akart szűnni." A Szűcs-naplóban olvashatók tanúbizonysága szerint ekkor már nemcsak az általa képviselt liberális eszmék, hanem maga Kossuth is rendkívül közkedvelt volt, s ezt nem kis részben szónoki képességeinek köszönhette. „A szónokok közt Kossuthoz fogható nincs, azon lángoló kebel, hirtelen feltaláló elme, velős kifejezések, előadási tűz, lélekrázó férfias hang, széles esméretek - mellyek tulajdonai, őt köztisztelet tárgyává tették." Megnyerő kinézetét, kellemes csengésű hangját és szónoki képességeit Szemere Bertalan így írta le: „Kossuth mint szónok ritka szép tünemény. Középszerű és szikár termet, melyen inkább lágyság, szenvedély, mint erő ömlik el. Kék, nagy, olvadó szemei bizonyos vidám melankóliát fejeznek ki, orra egyenes, (...) ajkai teljesek és pirosak, magas és öblös homloka nagy értelmi tehetségre mutat. De hangja különösen szép, csengő, szimpatikus, mely éppen úgy érthető suttogásaiban, mint kellemes akkor is, midőn ezt legmagasabb fokig emeli. Beszédei tartalmukra nézve félig készültek, félig rögtönzöttek voltak (...) Amit mondott, mindig igen világosan adta elő. (...) Kossuth mint szónok nagy gyülekezetre mindig nagy, sokszor rendkívüli hatást gyakorolt..."

5 Ez az ismertség és népszerűség csak fokozódott az 1840-es években Borsodban és Miskolcon azalatt, míg Kossuth a Pesti Hírlap szerkesztője volt. Az iparpártoló politika 3 Borsodmegyei Lapok 1892. szeptember 19. Szűcs Sámuel: Emlékezés Kossuth Lajosról... 4 Szűcs Sámuel naplója I. HOM HTD 53.4390. 1. 5 SZEMERE 1990. 227. 389