A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

kapás, de Csiffár, Fakóvezekény, Feketekelecsény, Garamapáti, Kisbelleg, Kisgyőröd és Nagygyőröd, Kislót, Nagylót, Szenese, Tild, Újbars, Valkóc és még közel harminc település a határában levő szőlő jelentőségét említi bevallásában. Szentbenedek jobbágyai egyenesen megfogalmazzák, hogy a határukban híres szőlők vannak, s abból van mindannyiuk megélhetése.

49 Garamújfalu bevallása szerint szőlejük nagyon jól terem, s nem csak az övék, hanem a szomszédos falvaké is. Csejkő jobbágy-parasztjai nagy, tágas szőlőt müveinek, s a bort is jó áron adják el. Ugyanakkor Garamvezekényben nem volt szőlő, Tolmács népe pedig a szomszéd határokban tart szőlőt. Zavada bortermelői minden hetedik hordójukkal a földesúrnak tartoznak. A bor minőségére is utal forrásunk, ami persze nem jelent egyértelmű értékítéletet. Ebedec bevallása jó borukról tesz említést, Csejkő jó áron eladható borát néhány évtized múltán Fényes Elek kapás bornak minősíti.

50 Kisgyőröd különösen jó, Kiskoszmály kiváltképpen jó borokat említ az investigatioban, Fakóvezekény olyan szőlőt, ami nem a legrosszabb borokat adja, Kovácsi és Lédec közepes bort termő szőlőkről tesz említést, azt meg aztán végképp csak találgatni tudjuk, hogy a garampodluzsániak által említett/o és különös bort termő szőlő milyen minőséget adott. A robotszolgáltatásban is jelentős részt kapott a szőlőmunka, a munkaigényes szőlő a napszámosmunka és az időszakos munkaerő-vándorlás meghajtója is volt. Tököl lakói -jóllehet a szőlő saját határukban van - hetedik akó dézsmát kötelesek adni uruknak. Alsópél jobbágyai minden fertály szőlő után 16 dénár barázdapénz megfizetésére kötelezettek. A taszáriak a szőlőmetszés munkáját összesen 3 Ft 20 dénár fizetésével váltják meg. Több helyről van adat arra, hogy pincébe való letétele a jobbágyok segítségével történik. A gyalogos szőlőrobot mellett jelentős mennyiségű igás robotot igényelt a földesúr borának fuvarozása is. Például Keremcse fogatosai a Gömör megyei Ribnikböl (Garam)Szentkeresztre szállították az uraság borát. Aha szekeres jobbágyai Párkányba] (Esztergom vm.) a Nyitra megyei Nagycélénybe szállították szüret előtt az üres hordókat, majd az uraság vörösborát. A korcsmáitatás olykor azon településeken is szabad volt, ahol nem volt szőlő, s nem termett bor (Kisbelleg, Lekér, Nagylovcsa, Zseliz), másutt viszont annak ellenére nem engedi a földesúr a korcsmát, hogy a falunak van szőleje (Nemcsény). Nemesorosz/ban például hat forintot köteles az fizetni, aki az uraság korcsmáján kívül más uraság bormérésére megy. Jellemzően Szent Mihály tói újévig, másutt karácsonyig volt a borkimérés joga, de például Garamújfalunak egész évben, Kiskoszmálynak és Nagykoszmálynak, valamint Ladánynak pedig fél évig, Lukács-naptól Szent Györgyig volt korcsmája. Az utóbbi helyen az év másik felére 45 forintért árendálják a földesúrtól a korcsmát, Keszi lakosai egész évre megváltották azt. Feltűnő azonban, hogy miközben a borkimérés rendje roppant szigorú, a pálinka korcsma jószerével mindenütt szabad egész évben, sőt, a földesúr több településen a három vagy hat hónapos bor-korcsma jogát saját pálinkájának és sörének a kiméréséért adja árendába. Kisszecse népe a háromhavi korcsmatartásért köteles kimérni a földesúr 6-7 akó sörét és 4 akó pálinkáját. Szentmártonban a bor- és sör-korcsma árendája 10 Ft, a pálinka korcsmabére pedig a földesúr 3 akó pálinkájának kimérése volt. Jószerével min49 FÉNYES Elek 1851. IV. 94., UDVARI István 1994. 99. 50 FÉNYES Elek 1851.1.206. 278