A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

den faluban említést tesznek a pálinkafőzés hasznáról, sokfelé saját üstöket is tarthatnak, azonban az üstért a földesúrnak fizetnek (pl. Brogyán lakói 1, Kosztolány, Lutilla népe 2 forintot, Kalacsna népe pedig 1 tallért [= 2 Ft] ad üstönként). Aha népe Verebélybői fuvarozza a földesúr pálinkáját. Aranyosmarót paraszti vallomása egyenesen arról szól, hogy egész évben működő pálinka korcsmájuk számára a földesúrtól évente 16 akó pálinkát vesznek át, hogy vidéki ne árulhasson pálinkát vásár idején. Itt utalunk Bars sörfőzésének és -fogyasztásának forrásunkban felbukkanó említéseire. Jóllehet az adatok száma kevés, de mivel a sörfőzde működésére csak szlovák falvakban van adat (Keremcse, Koszorin, Magospart), a magyarlakta települések bevallásaiban inkább a földesúri sörfőzdénél végzett gyalogmunka, ill. a sörárpa és a sör fuvarozása szerepel (pl. Lédec), megerősítve látjuk azt a történeti-néprajzi közhelyet, hogy a felföldi magyarság inkább borivó, a Magas-Felföld szlováksága pedig inkább sörivó.

51 Aha fogatai Komjátiból (Nyitra vm.) az újvári urasághoz sört fuvaroznak. Ugyanoda, a sörházhoz minden harmadik évben 4 lovas szekeret és 5 gyalog embert adnak 7 héten keresztül. Garamlök jobbágyai az uraság lévai sörházához évente 60 öl fát tartoztak beszállítani a maguk határáról. Számos település fogatai szállítottak az említetteken kívül is fát az urasági sörfőzdékhez, az 1770-es évekre azonban ezek egy része pénzben váltotta meg szolgáltatását: pl. a szentkeresztiek évi 10 forintot fizetnek az urasági sörfőzdésnek. 6. Néhány mondat a malmokról A folyók és patakok vízi erejét számos malom hasznosította a 18. században. A malom jelenléte minden településen előnyös adottság, ám annak tulajdonlása csakúgy, mint az éves vízjárástól függő működőképesség roppant sokféle helyzetet eredményezett a jobbágy-parasztok számára. A kisebb patakokon járó őrlőmüvek jelentős része csak tavasszal dolgozik teljes kapacitással, az év többi részében a lakóknak más határon kell malmot keresniük. Szodó területén például nem kevesebb, mint 7 urasági malom köveit forgatja a Garam. Mindenütt nagy teherként említik, ha nincs malom a faluban, s más határra kell elszekerezni az őrletni szánt gabonát: például a valkóciak 2-3 órás szekerezéssel érték el a legközelebbi malmot. Sokféle formája és díjtétele van az uraságtól bérelt malomnak. Oromfalu lakói legnagyobb hasznuknak és jótéteményüknek tartják, hogy egy kövön forgó - a falutól félórányira levő - malmukat a földesúrtól hat forinton bérlik, mert Szentbenedek és Újbánya, ahova egyébként adni-venni járnak, ötórányi járóföldre található. A zseliziek háromkerekű malmot használnak a Garamon, ám az uraságnak a 160 forint évi árendán felül még 2 sertést hizlalnak a malomvámból, s az uraság gabonáját vám nélkül őrlik. (Igaz, az őrlőszerkezetet az uraság erdejéből hozott fával reparálhatják.) Hizér robotos népe az egy kövön forgó községi malom után folyamatosan egy robotos munkást ad földesurának, mellette még egy ártány disznóval is tartozik annak. De nem jobb a helyzet a falu másik - egy gazda által birtokolt - malmával sem: az után 12 pozsonyi mérő malomvámmal, egy ártánnyal és egy úrbéres munkát végző ember naponta történő etetésével tartoznak. Nagyszecse lakó viszont harmadrészt vesznek malmuk esztendei jövedelméből. A malomkövet Géléinek lakói faragták, akik annak eladásával keresték a kenyerüket generációkon keresztül. Őröltek egyköves, kétköves és háromköves malmok, ám azok nem ritkán egyéb szerkezetekkel is kiegészültek: Keremcsénben a két kövön forgó malmot és harmadik 51 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 24. 279