A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

BARS VÁRMEGYE 18. SZÁZADI JOBBÁGY-PARASZTJAINAK ÉLETVISZONYAIHOZ t UDVARI ISTVÁN-VIGA GYULA Bars vármegye fekvése, földrajzi helyzete, tagolt felszínének hasznosításában évszázadokon keresztül szervesülő népcsoportjainak változó és egymásra ható műveltsége - hangsúlyosan is összetett etnikai arculata - önmagában is vizsgálatra csábítja a történeti néprajz kutatóját.

1 A Felföld és a sík vidék találkozásánál fekvő, azok között kapcsolatot teremtő térség tagolódásában és kapcsolataiban, mindezekkel kapcsolatos tradíciójában jószerével felismerhetők mindazon összefüggések, amiket a társadalomföldrajz, ill. az életmód kutatói a Kárpát-medence térszerkezete kapcsán korábban megfogalmaztak, s amelyek forrásaink alapján részletezően árnyaihatók.

2 Tanulmányunk középpontjában a különböző termelési rendszerek, eltérő munkakultúrák jellege, azok érintkezése és egymásra hatása áll, már amennyiben az a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő paraszti bevallások (investigatio) alapján megítélhető. Bizonyos azonban, hogy forrásunk hozzájárul a hagyományos életmód térszerkezetének felvázolásához, az eltérő formációk mibenlétének feltárásához, továbbá annak érzékeltetéséhez, hogy időben is alakuló rendszerekről van szó, amelyek más-más módon tagolódnak a tájak közötti kapcsolatok rendjébe. I. A 13. században kialakult Bars vármegye a Garam folyó középső és alsó szakaszának vidékét foglalta magába, egyik felében a hegyvidéken, másik részében a Kisalföld északkeleti hátságán. Területének déli része sík vidék, ami a Duna mentéről a Zsitva és a Garam völgyén, valamint a két víz oldalvölgyein húzódik északi irányba. Nyugat felől a Zsitva és az abba folyó Dervence patak, keleten pedig a Szikince határolta. A folyók a Tribecs, a Szitnya, ill. a Magyar Érchegység vonulatait tagolják, egyszersmind - a völgyükben húzódó kereskedelmi utak révén - a vármegye észak-déli irányú forgalmának ütőerét alkotják. Különösen a Garam jelentősége rendkívüli: északkelet-délnyugat irányban Felső-Gömört és Zólyom vármegyét is felfűzi arra a természetes kereskedelmi útvonalra, ami évszázadokon át a Magas-Felföld és a Dél-Felföld térségeit éppen úgy összekötötte, mint a Felföld egészét és a Duna-völgyet, ill. a Kisalföldet.

3 A folyóvölgyekben az Alföld, vele az alföldi jellegű gazdálkodás és életmód mélyen benyúlt a felföldi 1 Több közös tanulmányunk után, jelen munka majd egy évtizede megírásra várt. Udvari István átadta nekem levéltári kijegyzéseit, s számos irodalmi adatot is küldött a feldolgozáshoz. Egyéb feladataim miatt a tanulmány nem született meg. Udvari István 2005. november 9-én elhunyt. Immár emlékének is tartoztam jelen írással. Remélem, ugyanúgy tükrözi az ő látásmódját, szemléletét is, mint korábbi tanulmányaink! Vö. VIGA Gyula 2006. 89-93. Munkánk része annak a tanulmányfüzérnek, amelyeket a felföldi vármegyék 18. századi életmódja kapcsán Udvari István - önálló kötetei mellett - Takács Péterrel, ill. Viga Gyulával korábban közreadott. Részletesen lásd: VRAUKÓNÉ LUKÁCS Ilona (szerk.) 1995., BAJNOK Lászlóné (szerk.) 2001. 2 FELHŐ Ibolya 1957. 200-223., SZABÓ Dezső 1933., PETROV, Anton 1924., UDVARI István 1991., UDVARI István 1994, UDVARI István 1996, TAKÁCS Péter-UDVARI István 1992. 3 A Felföld lépcsőiről: CHOLNOKY Jenő I. é. n. 253-254, PRPWZ Gyula é. n. I. 302-303, Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 6. A vármegye kialakulásához és tagolódásához: GYÖRFFY György 1987. 413. A folyók szerepéhez: KÁDÁR László 1943. 77, PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 157-194. A folyóvölgyek gazdaságszervező hatásához: FODOR Ferenc-TELEKI Pál-CHOLNOKY Jenő 1928. A Garam 18. 263