A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

hegységek közé. így volt ez a Vág és a Zsitva mentén, s - valamivel árnyaltabban a Garam mentén is.

4 A völgyek, völgymedencék mindegyike egy-egy életkamrácska volt.

5 A Garam, mely a Duna közel 300 km-es, áradáskor nagy vízhozamú mellékfolyója, az Alacsony-Tátrától (Királyhegy, Král'ova Hol'a) Zólyomig, Léváig és Esztergomig népcsoportok, életmódok, munkakultúrák közvetítője volt.

6 Besztercebányáig nyugat felé folyik, majd irányát többször változtatva, Zólyom, Szentkereszt, Garamszőllős felé halad, ahol alföldre ér. Keresztülfolyik a Mátyusföld termékeny síkján, majd ismét hegyek között fut, s Garamkövesdnél folyik a Dunába.

7 A felső völgy - Szentbenedekig - egészében szűk, a völgytalp keskeny, s alig alkalmas a földművelő gazdálkodásra. A felső szakasz leginkább tutajozásra szolgált, a déli részen a víz számos vízimalmot hajtott. A folyó felső szakasza mentén ritkán helyezkednek el a települések, míg a vármegye alsó részén a Garam medencéje településekkel sürün lakott. A mezőgazdálkodásban a felső szakaszon a legeltető állattartás dominált, de nagy jelentősége volt a rétgazdálkodásnak, a jószág téli istállózásának is. A szarvasmarha azon a vidéken munkaállat, a tejkultúrában legfeljebb kiegészítője volt a juhászat hasznának. Az erdei legelők szerepe meghatározó volt, ám a földbirtokosok a 18. század derekán már nagyon megszigorították a legeltetést.

8 A Garam az erdős hegyvidék patakjainak vizét összegyűjtve, a hegyek közül kilépve, széles völgyben folyik, s csak a torkolat felé közeledve szűkül ismét össze. Bars vármegyében karakterisztikusan elkülönült a sík vidéki falvak típusa a hegyvidéki településektől: az eltérő természetföldrajzi viszonyok az életmód, a létformák, a kereseti lehetőségek, nem utolsósorban a vásározás, ill. a kereskedelem különböző lehetőségeit biztosították. A déli, lapályos, sík vidéki területen alföldi jellegű mezőgazdálkodás dívott, a vármegye felső területein viszont a Felföld regionális sajátossága, a bányászat, a nemesfémeket feldolgozó ipar, s a mindezeket is kiszolgáló erdő volt a fő telepítő tényező. A hegyvidéki falvakat csak csekély élelmet adó föld veszi körül, az ott élők nem kis mértékben az erdőből és a háziiparból éltek. Ezeken a térségeken - a gyenge eltartóképességű, mostoha adottságú tájak okán - egy sajátos felföldi gazdasági és kulturális modell formálódott, ami azonban intenzíven kapcsolódott a történeti Magyarország egész gazdasági rendjébe.

9 A felsoroltak tradicionális rendszereket alkottak, amelyek markánsan épültek be a vármegye belső, de különösen külső kapcsolataiba. A mindezek fenntartásában ható tényezők ezzel együtt sem voltak változatlanok, ahogyan - látszólagos állandósága ellenére - nem tekinthető annak az egymást váltó generációk létformája sem. Az eltérő létformák, életmód-struktúrák nem egyszerűen eltérő gazdasági stratégiákat körvonalaznak, hanem különféle életminőséget, szemléletmódot, eltérő viszonyokat az élő és élettelen századi földrajzi-társadalmi környezetéhez: UDVARI István-VIGA Gyula 1998. A vármegye történetéről összegzőén: BOROVSZKY Samu (szerk.) 1903. 4 Liszka József a Vág és a Garam folyása, ill. a Duna és a magyar-szlovák nyelvhatár közé eső térséget- melynek sem a geográfiában, sem a népi tájfogalomban nincs önálló elnevezése - néprajzilag főként átmeneti jellege miatt emeli ki. LISZKA József 2002. 232-264. 5 MENDÖL Tibor 1940. 17. 6 Bars 18. századi topográfiai elnevezéseinek azonosításához: LELKES György (szerk.) 1998. 7 DÓKA Klára 1998. 84. 8 CHOLNOKY Jenőé. n. I. 363., KÁDÁR László 1943. 77. 9 A témakör bőséges irodalmából: PRINZ Gyula-TELEKl Pál 1938. II. 180., FRISNYÁK Sándor 1990. 32-35., KOSA László 1990. 287. skk., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 61-73., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994., VIGA Gyula 1990. A térség vasiparához: CAMBEL, Sámuel (red.) 1987. II. 58., 209., 230., 526. 264