A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

gárdájaként) Közép-Európa-szerte irigyelt hatalmi tényezőt képviseltek. A közös pénz­használat (a világ piszkos pénzeinek banki forgalmát ők biztosítják!) és a katonásdi kölcsönzi a svájci identitást, egyébként mindenki a kantonális hovatartozásának odaadó híve. (A semleges országban mindenki büszke katona ma is!) Az urbanizáció egykoron új rendszert: lokális, sőt provinciális érdekszervezeteket tömörített. Ezenközben a német nyelvű körzetek lakói elkeseredett harcukat vívták. Ők voltak a szegényebbek. A francia nyelvűek csatlakoztak legkésőbb a szervezethez. A városlakók élére álltak a változá­soknak, miáltal a reformáció élharcosai lettek, amivel - akarva-akaratlan - egyre na­gyobb befolyásra tettek szert a kulturális-tudományos haladás terén. A politikai szervezet hatékonyabbnak bizonyult a nyelvi-etnikai tényezőknél. Svájc jó példája a társadalmi intézmények, illetve a kultúra szerveződésének egybeesésére. Noha a határok néhol elmosódtak, sőt néhol ősrégi állapotukban konzerválódtak. A lakosság tudatában a lakókörzeti hovatartozás ma is jóval erősebb az állampolgársággal helyettesíthető nemzeti öntudatnál, sőt ez utóbbi gyakorlatilag nem is létezik. A népesség háromnegyed része némettel rokon nyelvjárásokat beszél. Erős dialektusbeli eltérés érzékelhető ráadá­sul a nyugati kantonok francia nyelve, illetve a szomszédos francia lakosság nyelvhasz­nálata között. A déli rétoromán, illetve az olasz között szintén jókora a különbség. Az utóbbiak az alpesi ország lakosságának mintegy 5%-át teszik ki. Másrészt a középkor óta a vidék népe legfőbb energiáit arra használták, hogy visszaszorítsák természeti környezetük agresszív támadásait. Ahány völgyecske, annyi hegyoldal, mind külön világ, a parasztok másképpen épített házakban laknak, mert a felfogadható építőmesterek tudása mégiscsak korlátolt, azon felül másként öltözködnek ünnepeiken (követik a kantonális központok ízlést diktáló városi népeit), ráadásul gaz­dálkodásuk a környezetükkel kötött alkuk emlékeit őrzi. Az Alpok nyúlványai és a Ligur-tenger közötti sávban piemonti és savoyai a né­pesség. Eredetileg Torino volt a központjuk, de a 19. század múltán mindinkább Geno­va (tengeri kikötője miatt) lett a centrum. A kereskedelmi kapitalizmus maga alá rendelte valamennyiüket. Egyszersmind a feudális kiskirályok világa is múlófélben volt. Ez egyben az olaszosodást idézte elő. Korábban ófrancia befolyás volt (legalábbis az elitben) a meghatározó (még korábban a spanyol), ám mindez nem érintette a paraszto­kat. Dialektusokat beszéltek: az Aosta- illetve a 77c//ío-vö/g;y-beliek. A vidék a parasz­tok kultúráját konzerválta, egyrészt a városok viszonylagos hiánya miatt, másrészt, mert a 16. század óta mind nagyobb területeket hódított meg egy új mezőgazdaság, melyet a rizstermesztésre alapoztak. A piemontiak és savoyaiak szűkösen termett gabonájukat cserélték fel a rizi-bizi\&\. A rizsfölösleget exportálták. Az élelmiszerekkel jobban ellá­tott közép-európai német parasztok asztalán a rizses kása édes desszertként vált divatos­sá az újkor elején. A divatváltozás egyre több pénzhez juttatta az exportőröket, akik ­honfitársaikhoz mérten - összehasonlíthatatlanul gyorsabban növelhették (az építkezé­sekben, lakberendezésekben és az ünnepi viseletben szembeötlő) fogyasztási kultúráju­kat. A Milano központú Lombardia elfoglalja a Pó völgyének nagy részét. A lombar­dok germánok, akik a római idők után (568-ban) telepedtek itt le. A középkor óta her­cegség lett hazájuk, majd (váltakozva) spanyol, francia és osztrák uralom alatt, mígnem végül (1861 után) olasz fennhatóság alá kerültek. Nyelvjárásuk sok vitára adott okot, vannak olyan nyelvészek is, akik szerint a lombard nyelv a legrégibb itáliai nyelvjárás. Az Alpok nyúlványain laknak (a 7. század óta) a szlovének, akik a legnyugatibb szláv népcsoportot alkotják. Alkalmasint korábban kiterjedtebb övezetet mondhattak magukénak, de Svájcban, Ausztriában és a magyarországi Dunántúlon (az egykori Pan­138

Next

/
Oldalképek
Tartalom