A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

évi sematizmus alapján a ruszin elveszíti korábbi dominanciáját, és a magyar nyelvet követően a második helyre szorul.

81 Sajátosan alakult a nyelvváltozás a túrterebesi esperességben a batári parókián és a hozzá tartozó két filia: Forgolány és Nevetlen közösségeiben. Ez utóbbiaknál az 1806. évi összeírás kizárólagos magyar nyelvhasználatot tüntet fel, míg az előbbi esetben kizárólagos ruszint.

82 Az 1821. évi sematizmus azonban mindhárom egyházközségre vonatkozóan a ruszint jelöli meg egyedül használatos nyelvként,

83 ebből arra következtethetünk, hogy a forgolányi és nevetleni közösségekben megszűnt a már gyakorlatban lévő magyar nyelvhasználat. Miután ennek a drasztikus nyelvváltásnak demográfiai okai nem voltak,

84 az 1808-ban belépett új parókus szemléletében vélem felfedezni az igazi okot

85 vagy egy adminisztratív „közös nevezőre hozás"-ban. Ugyanis az 1825. évi sematizmus - még ugyanazon parókus működése idején - a ruszin nyelv elsődleges használata mellett - másodikként a magyart is feltünteti

86 (s ebben változást csak az 1864. évi sematizmus jelez).

87 A feketeardai és a tekeházi parókiák, illetve ez utóbbihoz tartozó gődényházi filia közösségeiben első ízben az 1829. évi sematizmusban tüntet fel változást, miszerint a ruszin nyelv mellett másodikként a magyar is része az egyházi szertartásoknak.

88 Sajátos jelenség, hogy a tekeházi közösségben a magyart rövid időre felváltja a „valach",

89 az 1837. évi sematizmus szerint, mégpedig az első helyre kerül.

90 Ez azonban nem tart sokáig, mert a következő, 1839. évi sematizmusban a ruszin ismét átveszi vezető nyelvi szerepét, és másodikként újra jelen van a magyar nyelv is,

91 s a későbbiekben a sematizmusok sehol nem jelzik a „valach"-ot. A nagyszőlősi parókia közösségére vonatkozóan csupán az 1829. évi sematizmus jelez első ízben magyar nyelvhasználatot,

92 akkor is csak a ruszint követően, s ez az állapot sem marad tartós, mert az 1859. évi sematizmus már kizárólag ruszin nyelvhasználatot tüntet fel.

93 Ezt követően ez a tendencia folytatódik 1874-ig. Azért sajátos ez a nyelvváltás, mert 1849 és 1879 között ugyanazon parókus (Bukóvszky György) szolgált 81 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXXIII. (1833) 123. 82 A munkácsi... 1990., 132. 83 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. (1821) 138. 84 Szabó István a falu etnikai viszonyait homogénnek írja le: „A falu lakosainak nyelve az úrbérrendezés során 1773-ban felvett bevallások záradéka, a végrehajtásról 1775-ben kiadott bizonyságlevél, az 1773. évi hivatalos helységösszeírás, valamint a falu jegyzőjének 1862. évi jelentése szerint: magyar." Szabó I., 1937. 355., 441., Fényes Elek 1839-ben ugyancsak mindkét falut magyarnak tünteti fel. Fényes E., 1836. 420., 422. 85 Bendász I., 1999. 156., „A megszokott és szentnek tartott (ószláv) liturgikus nyelvhez a magyar görög katolikusok is ragaszkodtak, sőt akadtak köztük olyanok is, akik úgy vélték, hogy nyelvünk „talán nem is való ájtatosságra". Pirigyi I., 1990. II. 83. 86 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXV. (1825) 122. 87 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXIV (1864) 138. 88 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXIX. (1829) 129.131., Fényes Elek 1839-ben Feketeardót magyar-orosz mezővárosnak, Tekeházát magyar-orosz, Gődényházát pedig magyar falunak tünteti fel. Fényes E., 1839. 418., 422., 421. 89 A „vlach", valachális megjelölés alatt nem nemzetiséget, hanem azonos pásztorjoggal élő hegyi pásztornépet kell érteni. Lehoczky T, 1901. 108. A magyarországi vlachok között a Kárpátok hegyeiben egyaránt találhatók délszlávok, lengyelek, ruszinok, magyarok, oláhok. Szabó I., 1937. 104. 90 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXXVII. (1837) 131-132. 91 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXXIX. (1839) 132. 92 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXIX. (1829) 124., Fényes Elek 1839-ben magyarorosz mezővárosnak tünteti fel. Fényes E., 1839. 414. 93 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLIX. (1859) 137. 423