A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján
az egyházközségben, 94 s működésének első évtizedében még jelen volt a magyar nyelv liturgiái használata, majd azt követően közel két évtizedig teljesen hiányzott. Bármilyen nyelvhasználat - különösen multietnikus környezetben - soha sem végleges, befejezett állapotot tükröz, hanem csak valamilyen irányba elmozduló jelenséget rögzít időlegesen. Minden egyházközségre kiterjedő változást jelez az 1864. évi sematizmus: ennek alapján a magyar nyelv teljes mértékben kiiktatódik az egyházi szertartások nyelvhasználatából. 95 Mi lehet az oka? A források alapján ez a beavatkozás mesterséges, demográfiailag indokolatlan és egyházpolitikai célokat szolgált. 1863. május 22-én a munkácsi püspök - az esztergomi érsek felszólítására - kiadott körlevélben a következőket rendelte el: „...a szent liturgiát a további intézkedésig, vagyis addig, míg ennek magyar fordítása az illetékes hatóságoktól hitelesítve nem lesz s innen ki nem adatik kizárólag egyházi szláv nyelven végezzék. " Ugyanakkor engedélyt ad arra, hogy „azokon a helyeken, ahol a szükség megkívánja, a papok az Evangéliumot, valamint a „Hiszek Uram és vallom" kezdetű imádságot magyarul mondják, a hívek pedig magyarul énekeljenek. 96 A magyar társadalom jelentős része a szertartás nyelvét azonosította a nemzetiséggel, s a magyar görög katolikusokat oroszoknak tekintette, 97 ezért a létében fenyegetett görög katolikus magyarság védekezésre kényszerült. Mindenekelőtt egyes görög katolikus lelkészek valamennyi nyilvánosan végzett szertartást magyarra fordítottak, s ezt követően kérték a püspököt, intézkedjen, hogy „a magyar óhitűek egyházi nyelve tökéletesen és teljesen, minden idegen kizárásával magyar legyen ". Úgy gondolták, hogy a magyar liturgia bevezetéséhez „nincs szükség másra, mint arra, hogy az illetékes püspökök a fordítások helyességét és hithüségét elismerjék". Ebben azonban tévedtek, mert a tridenti XIX. egyetemes zsinat (1545-1563) határozata értelmében a szertartás megváltoztatása és új liturgikus nyelv bevezetésének engedélyezése Róma hatáskörébe tartozik. A Szentszék e határozatot a bizánci rítusra is kiterjesztette. 98 „... Őszentsége minden görög katolikus püspökhöz rendeletet bocsátott, mely által megtiltja a görög liturgiának a nép nyelvre való fordítását, megparancsolván a püspököknek, hogy az ellencselekvőket szigorúan megbüntessék. "" Ebben az időben a Szentszék még nem volt hajlandó eltűrni, még kevésbé engedélyezni a kizárólag a nép nyelvén végzett liturgiát. 100 Róma tiltásának több mint egy évtizedig „foganatja" is volt: 1864 és 1876 között az Ugocsa megyei magyar görög katolikus egyházközségekben - a források alapján 101 94BendászI., 1999.241. 95 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXIV. (1864) 143-144. 96 Idézi Pirigyi I., 1990. II. 87. Grigássy Gy., 1913. 49. nyomán. 97 „A közfelfogásba annyira átment már a görög szertartású katolikusok vallásának orosz vagy oláh jelzővel illetése, hogy a legtisztább magyar ajkú vidéken még a minden szertartást magyarul végző görög szartartású papot is orosz vagy oláh papnak nevezik. Természetes azután az a felfogás is, hogy minden görög szertartású katolikus nemzetiségét és hazafias érzelmeit tekintve is orosz vagy oláh. Mindenkivel meg kell értetnünk azt, hogy a görög szertartású katolikus az érzelmi világában még akkor is magyar, ha Istent más nyelven imádja, egymást éppen nem kizáró fogalmak." Demkó 1904. 98 Pirigyi I., 1990. II. 87. 99 Pirigyi I., 1990.11.90. 100 Az unió érdekében Róma engedélyezte az ószláv és a román nyelv liturgikus alkalmazását. Eredetileg a románok is ószláv liturgikus nyelvet használtak, csupán az erdélyi fejedelmek kényszerítésére vezették be a román szertartási nyelvet, mivel azok azt hitték, hogy így a románokat közelebb hozzák a reformáció eszméihez. Botlik J., 1997. 36. 101 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXIV. (1864), SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXV (1865), SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXVIII. (1868), SCHEMATISMUS 424
