A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Sári Zsolt: A hagyományos konyha megjelenése gasztronómiai fesztiváljainkon

település lakói a falunap keretében kikapcsolódjanak, közös programokon szórakozza­nak! A kulturális programok mellett - amelyek között zenei műsorok, a nagydobosiak világtalálkozója, fogathajtó bemutató, a település intézményeinek, civil szervezeteinek bemutatkozása, műsora szerepel -, a középpontban természetesen a sütőtökből készült, valamint hagyományos népi ételek kóstolója áll. Az utolsó említendő példa, amelyet részletesebben is bemutatok a nagykörűi Cseresznyefesztivál. Nagykörű a Tisza jobb partján, Szolnoktól északkeletre, a Jászság és a Tisza közötti sávban, egy viszonylag zártnak tekinthető kistérségben helyezkedik el. A település képét alapvetően határozta meg és határozza meg ma is a Tisza. Az árvízmen­tes szintre települt halmazfalu a vízszabályozással párhuzamosan utcássá lett rendezve. A település valószínűleg túlélte a török uralmat és a Rákóczi-szabadságharcot is, majd a 18. században az északi palóc megyékből betelepülőkkel tovább nőtt a lélekszám, ami az 1940-es évekig dinamikusan növekedő maradt. Nagykörű térségében a 19. század közepén megkezdődtek a vízrendezési munkák, aminek következtében háromszorosára nőtt a szántóföld területe, csökkent viszont a le­gelők aránya. A Tisza szabályozásával a korábbi ártéri gazdálkodás és ökológiai rend­szer megváltozott. Az ármentesítés után, a múlt század végén nagyarányú erdősítés és gyümölcsfa-telepítés zajlott le. Petrovay György báró, a falu birtokosa faiskolát alapított és meghonosította a germersdoríi cseresznye termesztését. A cseresznye hamar kedvelt gazdasági forrása lett a falunak, a két világháború között több család legfontosabb meg­élhetési forrásává vált. Nagykörű ma is alapvetően agrártelepülés, a falu lakói főleg ker­tészettel, gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Az egyik legfontosabb megélhetési forrás ma is a cseresznye. Nagykörű elsőként csatlakozott az ártéri gazdálkodás visszaállítására indított prog­ramhoz. Ennek a programnak a későbbi elemzés szempontjából is jelentősége lesz. A nagykörűi falusi turizmus nem előzmények nélküli. A település az 1930-as évek­ben csatlakozott az Országos magyar Weekend Egyesület által szervezett, nyaralásra al­kalmas községek hálózatához. Az akkor a településre látogató turisták egy vendéglőben és kiadó szobákban tudtak megszállni. A rendszerváltással szinte egy időben indult meg a falusi turizmus visszaállításának kísérlete Nagykörűben. A magyarországi falusi turizmus a 90-es évek elején szinte kizárólag csak szobakiadásra épült. Néhány év elteltével - felis­merve a piac igényeit, a kihívásokat - átalakulás indult a turizmusipar ezen területén is. A település legnagyobb fesztiválja a Cseresznyefesztivál, amely alapjaiban a szü­reti mulatságok példáját követi, a különbség abban áll, hogy cseresznyeünnepet egyedül Nagykörűben rendeznek. Tehát olyan kulturális attrakciót hoztak létre, amely egyedi, specifikus, helyi hagyományokra épülő. Tehát nem kommersz, tucatrendezvényt valósí­tanak meg, hanem lokális, öndefinícióra, megkülönböztetésre alkalmasat. A fesztivál időpontja július második vagy harmadik hétvégéje. Ekkor már túl van­nak a cseresznyeszüreten, a munka dandárján, a helyieknek is van ideje a kikapcsoló­dásra, a programokban való részvételre, az ünneplésre. Van egy másik oka is az időpont kiválasztásának. A helyi ünnepi struktúra kihasználása: a katolikus falu búcsú ünnepe Mária Magdolna napja, július 22. így a cseresznyefesztivál minden alkalommal a búcsú időpontjára esik. így megpróbálják saját vallási ünnepüket a turisták felé közvetíteni, bemutatni: kihasználni a turisták ilyen irányú kíváncsiságát, azaz a vallási attrakciók (1. körmenet) iránti fogékonyságot. 683

Next

/
Oldalképek
Tartalom