A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Dániel: Hőgye István életműve (1941-2006)

HŐGYE ISTVÁN ÉLETMŰVE (1941-2006) KOVÁTS DÁNIEL Életének 65. évében, súlyos betegség következtében elhunyt dr. Hőgye István, a sátoraljaújhelyi fióklevéltár igazgatója, s személyében korán elvesztettük Borsod-Abaúj-Zemplén megye történész társadalmának egyik szorgos és tekintélyes munkatársát. A Partium határán fekvő Hajdúbagoson született 1941. június 26-án, s büszkén vállalta a hajdúsághoz és a történelmi Biharhoz való kötődését. Erősítette történelmi tudatát debreceni diákéveinek több élménye. A Tóth Árpád Gimnázium tanulójaként (1955-1959), a zeneiskola növendékeként meghatározó irodalmi és művészeti hatásokban volt része, amelyek befolyással voltak egész életére.

1 Érettségi után az egri Pedagógiai Főiskolára iratkozott be, ahol 1959 és 1963 között magyar-történelem szakon folytatott tanulmányokat, sőt - amikor erre lehetőség nyílt - harmadik szakként az ének-zenét is fölvette. Tanári diplomával a kezében rövid ideig Horton tanított, majd szülőföldjéhez közelebb, Sárándra került, az általános iskola tanára volt ott 1965-ig. Bár szerette a nevelői munkát, egykori tehetséges tanítványait mindig szívesen emlegette, igazi, reászabott feladathoz akkor jutott, amikor Sátoraljaújhelyen Zemplén vármegye levéltárának munkatársa lett. Munkája mellett 1966 és 1969 között Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarának történelem szakán tanult, majd ott szerzett bölcsészdoktorátust 1973-ban. 2001-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig az egykori zempléni megyeszékhelyen élt, itt alapított családot; itt vette feleségül Halász Anna könyvtárost, itt született két leányuk, Helga és Zsófia, itt vettek házat, szőlőt, ahogyan az a hegyaljai polgárokhoz illik. Otthon érezte magát a város kulturális közéletében, elmaradhatatlan résztvevője - gyakran szervezője - volt a koncerteknek, kiállítás-megnyitóknak, író-olvasó találkozóknak. S közben sorjáztak tolla alól a helytörténeti, irodalomtörténeti, néprajzi, pénztörténeti publikációk. Ezt a gazdag tartalmú életet súlyosan megzavarta feleségének sok szenvedést hozó betegsége és korai halála, majd pedig az őt magát megtámadó gyilkos kór. Emiatt vonult vissza a hivatali munkától, amikor nyugalomba vonulhatott. Debrecenben, leányai és testvérei közelében húzódott meg, ott súlyosbodott tovább gyógyíthatatlan betegsége, amely 2006. március 20-án kioltotta életét. Április 8-án hamvait a sátoraljaújhelyi köztemetőben tisztelőinek nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra felesége mellé. Ennyi a tömören összefoglalható életút, amely azonban így a szakmai teljesítmények és az emberi cselekedetek gazdagságáról alig árul el valamit. Pedig dr. Hőgye István életmüve hosszú időre szerves és nélkülözhetetlen része marad a történész szakmának, s különösen a zempléni kulturális örökségnek. Munkásságát életében is egyértelmű elismerés kísérte. Minősíti tevékenységét Sátoraljaújhely város Pro Urbe-díja és díszpolgári címe, a Pauler Gyula-díj, a Bél Mátyás-emlékérem s több más kitüntetés. Megbecsüléssel tartja számon őt a Magyarországi Levéltárosok Egyesülete, a Magyarok Világszövetsége, a Városszépítő Egyesület, a Lavotta-alapítvány s mindenekelőtt a Kazinczy Ferenc 1 Színesen számol be erről egyik utolsó írásában: Utam a zenéhez és a képzőművészethez. = Széphalom 14., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2004. 269-277. 610