A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

Zsindelyezik a magyar fácánok A laktanya tetejét: őrmester úr, mind Fölhajti a századja legényeit. Marad még lent kettő-három nyomorult, Meglássátok Tomik, hogy rátok még A magas ég is beborult. Marsalkó Mihály Őrm. Ill-ik század szolgálatvezetője Unter-Bibergi tábor 1945. május 10-én. Az aktualizálás egy sajátos módja a dalok elé és mögé fűzött személyes megjegyzések alkalmazása. Ezek által az egyébként is másodlagos értelmet hordozó alkotások egy újabb, harmadik jelentést kapnak, melyek túlmutatnak a hadifoglyok státuszából adódó jelentéstöbbleten, és a szerző saját egyéni életsorsára vonatkozóan adnak újabb jelentést a szövegeknek. Két ízben is szerepel ezek sorában a fogságba esés élménye, amely nyilván az egész időszakban alapvetően meghatározta az őrmester érzelemvilágát. A „Tarka fényes kávéházban" kezdetű népies műdal második versszaka után közölt tömör mondat mintegy drámai módon nagyítja fel és teszi személyessé mindazt a keserűséget, amelyet a dal egyébként is kifejez minden fogoly számára. Hasonlóképpen értelmezhető a „Budapesti vasútállomáson" kezdetű katonadal aktualizált szövegéhez fűzött megjegyzés is. Láttam a cár birodalmát és Itáliát, Hallgattam a szép olasz nők csábító dalát. Most itt vagyok, jó hegedűm, De nincs több dalom, Szökés közben gránát Vitte el a jobb karom - Rég volt, rég volt, Igaz sem volt talán, Rég volt, egy Május éjszakán. Akkor estem hadi fogságba én is. 1945. május 2-án. Dachaui vasútállomáson Áll a gőzös, áll a negyedik vágányon. Az elsőnek, jaj de füstöl a kéménye, Azon visznek el a magyar határszélre. így sóhajtok én fölötte e dalra. Mint hadifogoly. Hej, édes jó istenem, mikor is lesz az, Hogy füstölög, jön az a várva várt szabadító vonat: Marsalkó Mihály őrmester Amerikai fogoly táborban 1946. Ehhez hasonlóan az alábbi, széles körben énekelt népdalváltozat példáján is bemutatható az az alkotásmód, ahogyan a folklórszövegeket kiegészítve és a megfelelő részeket behelyettesítve juttatja kifejezésre a szerző saját helyzetének és nehéz sorsának bánatát. Ha én azt tudtam volna előre, Hogy leszek még én Amerikának hadi fogoly legénye, 569