A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

hajnak - Talán a reményt - ami még ígér! Ilyen a Fogoly Karácsony Fája. Talpra Magyar, hí a Haza, itt az idő most vagy soha, Rabok leszünk, vagy szabadok, Ez a kérdés válasszatok; Mi jelenleg hadifogoly, és rabok vagyunk, Bajorország, dachaui táborban, tüskés drótok között A Magyarok Istenére, esküszünk, hogy az ő segítségével rövidesen, a rabságból, és az amerikai hadifogságtól meg szabadulunk: és esküszünk, hogy a Magyar Hazánkért inkább mindnyájan meghalunk, de rabok, és foglyok tovább nem leszünk. A Nemzeti dal sajátos variációja nem csupán a kéziratra jellemző tematika, hanem a folklór alkotásmódját mindenkor meghatározó aktualizálás szempontjából is érdekes. A bemutatott szövegpéldák alapján felvázolt témák után a második jellegzetesség a szövegeknek az a fajta variálódása, amely tulajdonképpen a folklórszövegek egyszerű szövegváltozatainak létrejöttében is tetten érhető. A „kisangyalom-feleségem" típusú megszólítások egyszerű felcserélésének példájához hasonlóan a földrajzi nevek is természetszerűleg alakulnak át és nyernek új értelmet a hadifoglyok számára. A „Valahol Oroszországban" így lesz „Valahol Bajorországban", a nagymiskolci kaszárnya helyett dachaui fogolytábor szerepel, vagy a szegedi vasútállomást müncheni vasútállomásnak éneklik a szabadulást váró katonák. Ha kimegyek a müncheni vasútállomásra Jegyet váltok, felülök a harmadik osztályba Kalauz úr, szépen kérem, sej-haj, vigyen el odáig, Vigyen el az én babám rácsos kapujáig. Hisz majd eljön még az az idő babám, Hogy te leszel a párom, hogy én téged Öleljelek, Babám, a hadifogságban Oly nehezen, alig-alig várom. A következő szövegpélda kapcsán szeretnénk szót ejteni a kézirat nyelvezetéről. Szépen, tisztán használja az északkelet-magyarországi regionális nyelvváltozatot, a legcsekélyebb nyelvjárási jellegzetesség nélkül. Ami különös, hogy az öreg utász nyelve szinte teljesen mentes a katonai szlengtől. Legfeljebb egy-két szó erejéig engedélyez magának kilengést, például fácánok (hadifoglyok), tomik (amerikaiak). Úgy tűnik, mintha tudatosan, saját magát cenzúrázta volna ebből a szempontból. Az, hogy első olvasásra kissé mégis nehézkes a szöveg, inkább az írásban való gyakorlatlanságát mutatja: a szóbeliséghez - és legfeljebb olvasáshoz - szokott ember keze nehezen áll rá az írásra. A helyesírása meglehetősen ösztönös, de hibáiban következetes, ezért az olvasó képes hozzászokni, és egy idő után már nem zavarja a folyamatos olvasást. Az említett két rétegnyelvi kifejezés a „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét" kezdetű népszínmű-betétdal aktualizált változatában szerepel. Megfigyelhető, hogy a szótagszám következetlen váltakozása miatt (amely egyébként a szövegek közel egynegyedére jellemző) a dal énekelhetősége mintha nem lett volna elsődleges szempont a szerző számára. 568