A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

érzésünk támadhat, mintha nem is annyira az alkotás lenne a cél, hanem az előadás, a „versmondás", s ezáltal a szöveg birtokba vétele, megőrzése, a szövegvilágba kapaszkodáson keresztül pedig a puszta lelki túlélés. Az olvasó úgy érezheti, egy „népi előadóművész" szövegkönyvét tartja a kezében. Ez így, ebben a formában biztosan nem az emlékezet írásos megtámogatása érdekében jött létre

13

, hanem éppen attól egyedi alkotása a szerzőnek, ahogy kiválogatja, variálja, egymás mellé illeszti a meglévő-és legtöbbször közismert - szövegeket, s ezáltal képes hatást elérni az olvasóban vagy a hallgatóban. Ennek bizonyítékát látom abban is, hogy az egyszer már leírt (elhangzott?) dal szövege később részleteiben, foszlányaiban újra vissza-visszatér, mintegy magasabb szinten megismételve a hatását - nem függetlenül az emlékező elme csapongásától (így „működik" pl. az Ejtőernyős induló: „ Gépmadár tör át a fellegen, / csikorognak a hernyótalpak. ") Marsalkó hadifogolynaplója ennek a variációkban jelentkező, a folklór alkotásmódjárajellemző egyediségének a következtében alkalmas arra, hogy általában véve tükrözze a második világháborús magyar hadsereg katonáinak folklórját. Ez az anyag azonban a szó esztétikai értelmében nem lágerfolklór. Attól eltekintve, hogy hadifogságban íródott, nem tartalmaz speciálisan a fogolytáborban keletkezett és sajátosan ott hagyományozódó szövegeket - hacsak az egyébként széles körben ismert dalszövegeknek az éppen aktuális földrajzi nevekkel és a fogság, szabadulás kifejezéseivel létrehozott variánsait nem tekintjük ilyeneknek. A katonakönyvek költészeti anyagának értékét egyébként már a kortárs szemtanú, a Lágerek népe szerzője, Örkény István is felismerte: „E példákon nem az az érdekes, hogy milyen verset írt a költő, hanem az, hogy milyen ember ír verset. Milyen ember, és hol és miért."

14 Noha még csak viszonylag kis - de egyre bővülő - szövegkorpusszal rendelkezik a kutatás, feltárhatók a források, szövegközi kapcsolatok. Nem meglepő, hogy vannak olyan katonakönyvek, amelyeknek a forrásvilágához tartozik Petőfi és Arany költészete is, mint a korban legnépszerűbb, már csak népiességénéi fogva is legtöbbeket megérintő két szövegvilág.

15 Ezek jelenlétét Vasvári Zoltán az iskolából hozott kulturális hagyománynak tulajdonítja az általában fiatal éveikben járó és verselgető magyar katonáknál. A szépirodalmi források azonban a kivételes esetek közé tartoznak. A fő tájékozódási vonulatukat nem ezek képezik. Marsalkó Mihály esetében - aki 48-49 éves lévén már távolabb állt az iskolai tanulmányaitól - a lírai szövegrészek a következő forrásmüfajokból táplálkoznak: I. Magyar nóta, mulatós dalok II. Egyéb (népies) műdalok (konkrét, megnevezhető szerzővel, de a népszerű használat során könnyen anonim magyar nótává alakulhat)

16 13 Ilyen tanulmányi céllal illetve esztétikai szövegpéldatár gyanánt készítettek diákok kéziratos versmásolat-gyüjteményeket századok óta. Régiónkban különösen a pataki tékában találhatók nagy számban a 18-19. századból valók is. Ezt a különbségtételt figyelembe véve feltűnő, hogy az azonos forma és tartalom (dalok és nóták egy kéziratos könyvben) a keletkezés körülményeitől és a szerző szándékától függően egészen más funkcionális kontextusba helyeződik. 14 Idézi Vasvári Z., Beszámoló..., www.lager.hu

. 15 Petőfi Sándor: („Szomszéd bácsi körtefája /oly csodás volt, nem csoda. /Megkívánta, megdézsmálta, / ez a vitéz katona. "); Arany János: („Meg-megáll, körülnéz, majd kapja hirtelen, /Egy iramodással a csikk mellett terem. "). Küllős I., Kísértő múlt, www.lager.hu 16 Katona Imre is hasonló megfigyelését rögzíti: „A nép nem válogatta ki saját szerzésű dalait, hanem vegyítette az éppen divatos népies műdalokkal, magyar nótákkal. Mindezek mintájára maga is után költött, de alkotásaik már nem jutottak be a szájhagyományba, csiszolatlanok maradtak, kivált, ha a szövegvers mellől még a szabályozó dallam is elmaradt." Katona /., 1994. 73. 562