A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának

3 irodalmi és folklorisztikai szempontok alapján történő bemutatása és elemzése a fentiek alapján több okból is indokolt. Történeti folklorisztikai szempontú megközelítésben a paraszti/népi írásbeliség két nagy forráscsoportját jelentik a kéziratos katonakönyvek és a harctéri- illetve hadifogolynaplók. A két kézirattípus között - bár mindkettő a katonai szolgálat különböző eseményeihez kapcsolódik - különbséget kell tennünk egyrészt a keletkezés idejére, a keletkezés körülményeire, másrészt az ezek által meghatározott tartalmi-műfaji összetételre vonatkozó jellemzők alapján. A folklórkutatás által ismert és vizsgált kéziratos katonakönyvek túlnyomórészt a 19. század végén és a 20. század elején, jellemzően békeidőszakban keletkeztek a kaszárnyákban összezárt legénység egyes tagjainak tollából. Tartalmukban tükrözik egyrészt a katonák otthonról hozott folklór jellegű műveltségének sajátosságait, másrészt a katonaság önálló folklórt teremtő szubkultúrájának szöveges alkotásait. Műfaji, funkcionális és stilisztikai sajátosságait először Katona Imre összegezte a következőképpen: A katonakönyv „a népi kéziratos könyvek egyik típusa, katonai szolgálat idején füzetben megörökített vegyes jellegű feljegyzéseket tartalmaz. Régi hagyományt követ e félig emlék-, félig verseskönyv, mely az ún. Ferenc József-i időkben terjedt el legjobban, de korántsem széles körben. Személyi tulajdonban volt, szívesen olvastak fel belőle, és egymásnak kölcsön is adták. Ritkán adtak neki címet (pl. 'Katona Könyv s fel Jegyzések, Versek'), jóval gyakrabban az egyes szövegeknek (A baka gondolatai; Katonatörténet; Mikor álltam posztot... stb.); némelykor pedig utószóban ajánlják munkájukat (Eztet a kis könyvet el lehet olvasni!; Ezen verseskönyvet egy árva kéz írta, Aki a császárt három évig szolgálta...). E katonakönyvek tartalma feltűnően vegyes, az idegen hatások beáramlásának hű tükre. A bemásolt darabok többsége vers; a katonák kötött formában jobban ki tudták fejezni magukat. Műfaji szempontból azonban teljes az oldottság és igen nagyfokú az aktualizálás: mindent a katonaéletre vonatkoztattak."

4 Az ilyen típusú katonakönyvek viszonylagos népszerűségének időszaka a közös hadsereg megszűntével, a katonai szolgálat átalakulásával gyakorlatilag az első világháborúig tartott. Az 1914-1920 közötti időszakban keletkezett katonakönyvek egy jelentős része már a háborús eseményekhez köthető harctéri és hadifogolynapló, melyekben a verses szövegeknél lényegesen nagyobb hangsúllyal szerepelnek az eseményeket bemutató, naplószerű feljegyzések. Ezen kéziratok folklorisztikai kutatásának fontosságára Ujváry Zoltán hívta fel a figyelmet, jelezve a népi történelemszemlélet vizsgálatának terén bennük rejlő kiaknázatlan lehetőségeket: „A magyar katonák kéziratos könyveiből, háborús naplóiból, visszaemlékezéseiből, az I. világháború történetét a nép szemén, vélekedésén, érzésvilágán át láthatjuk. Elmondhatjuk, hogy ezekben a könyvecskékben a nép maga írta a történelmet. Sajátos szemlélettel ugyan, de őszintén. A különböző közgyűjteményekben, magántulajdonban őrzött I. világháborús kéziratos könyvek anyagának monografikus feldolgozásával, részletező elemzésével új fejezetet írhatunk a nagy háború történelemkönyvébe. Ez a munka további feladatként áll a kutatók előtt."

5 Az azóta eltelt két és fél évtizedben - elsősorban a történészek jóvoltából - számos első világháborús 3 Lásd a kötet előző két tanulmányát, melyekre a továbbiakban is hivatkozunk, és amelyek mentesítenek bennünket az életrajzi és hadtörténeti vonatkozások alaposabb bemutatása alól. 4 Katonai., 1980. 104-105. 5 Ujváry Z., 1980. 460-461. 559