A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

kézirat feldolgozása megtörtént. A téma miskolci vonatkozásairól legutóbb Spóner Péter publikált két tanulmányt, több harctéri napló bemutatásával.

6 A naplók egy külön csoportját jelentik - és nem pusztán a történeti korszak különbözősége miatt - a második világháborús hadifogolynaplók és visszaemlékezések. Ezek vizsgálata 1989-1990 után, elsősorban a kárpátaljai magyar néprajzi kutatások megindulása kapcsán kezdődött Küllős Imola és Molnár Ambrus javaslatára. A volt Szovjetunióba hurcolt magyarok emlékanyagával Küllős Imola, a nyugati hadifogolyemlékekkel pedig Vasvári Zoltán tanulmányai foglalkoznak részletesen és elméleti-folklorisztikai igénnyel.

7 A szerzők mind a hadifogolytáborokban és a sztálini lágerekben keletkezett verses alkotások, mind pedig a korabeli vagy későbbi, szóbeli vagy írásbeli visszaemlékezések alapján alkották meg a lágerköltészet, lágerfolklór kategóriáját. Hangsúlyozzák, hogy „a hadifogoly- és lágerköltészet mind esztétikai minőségét, mind funkcióját, mind pedig terjedési módját tekintve közösségi költészet, modern folklór, amelyet nem művészi színvonala, hanem közösséget teremtő és közös identitást kifejező ereje miatt kell megismernünk, becsülnünk és vizsgálnunk."

8 A kutatásnak ez az iránya a korábbiakhoz képest abban jelent új megközelítést, hogy a folklór fogalmának meghatározásában szakít a tradicionális parasztság történeti-társadalmi kategóriájával, és a folklórt a technikai jellegű (tömeg)kommunikációs eszközök által nem legalizált szóbeli közösségi tudásként értelmezi. A hadifogolytáborokra vonatkoztatva tehát „esetünkben nem egy történetileg kialakult társadalmi-szociális csoport, osztály [azaz a parasztság] a folklór megteremtője és hagyományozója, hanem a kényszerű összezártság, a társadalmi létből való kiszorítottság az, ami az eredetileg heterogén kultúrájú, de kultúrájuk gyakorlásában akadályozott embereket egyfajta önellátó típusú, folklór kultúra megteremtésére kényszeríti."

9 Hozzátehetjük ehhez, hogy a hadifogolytáborokba összezsúfolt katonák eredetileg heterogén kultúrája már a honvédségi szolgálat következtében homogenizálódik, feltételezve egy (eleddig kevéssé vizsgált) békeidős és harctéri katonafolklórt. A hadifogolytáborokban kialakult költészetet egy tágabb összefüggésben, a táborok szellemi életének részeként (általában az írásbeliség, a naplóírás, az emlékkönyvkészítés, a tábori újságszerkesztés, a hadifoglyok vallási élete stb. egyik szegmenseként) mutatja be tanulmányaiban Tarczai Béla.

10 Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a jelen tanulmányban bemutatott hadifogolynapló meglehetősen sajátos helyet foglal el a folklorisztikai kutatásokban eddig vizsgált források sorában. Keletkezésének helye és ideje (1945-1946, Németország) alapján a nyugati hadifogolynaplók és visszaemlékezések sorában a helye, jellege azonban nagymértékben különbözik ezektől. Töredékes és mozaikszerű, nagyon vegyes tartalma miatt a szó műfajelméleti és esztétikai értelmében nem tekinthető naplónak; sokkal inkább az első világháború és az azt megelőző békeidőszak emlékkönyv jellegű katonakönyveivel mutat rokonságot. A nyugati hadifogolyemlékek (a szovjet lágerekből szár6 Spóner /»., 2001. 315-333, 2003. 634-643. 7 A kutatás első, máig alapműnek számító tanulmánya: Küllős I. 1997. 235-277; majd ennek nyomán Vasvári Z,. 2000. 545-556; Vasvári Z, 2001. 72-77; lásd továbbá a téma 2000-2003 közötti OTKA-kutatásának honlapján található tanulmányokat, forrásokat és bibliográfiát: wwvv.lager.hu (utolsó letöltés 2006. október 28.) 8 Vasvári Z, 2000. 548. 9 Vasvári Z, 2000. 546. Magyarországon az effajta folklórértelmezés első megfogalmazása: Niedermüller Péter: A mindennapok folklórja, avagy a folklór mindennapjai. In: Folklór-Társadalom-Müvészet 7. Budapest, 1981. 192-219. 10 Tarczai B., 1989-1990. 305-327, 2001. 347-359. 560