A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Békési Gábor-Tóth Arnold: „Hadifogoly vagyok, nem enged Amerika haza…” Marsalkó Mihály hadifogolynaplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai

„HADIFOGOLY VAGYOK, NEM ENGED AMERIKA HAZA..." Marsalkó Mihály hadifogoly naplójának irodalmi és folklorisztikai vonatkozásai BÉKÉSI GÁBOR-TÓTH ARNOLD A magyar líra kezdeteitől a romantika koráig sorakoznak katonaköltőink: Tinódi, Balassi, Zrínyi, Bessenyei György, a Kisfaludyak, Petőfi: a katonalét, a katonaélmények kanonizált témát szolgáltattak az irodalomnak évszázadokon át. Majd a 19. század közepén a folyam megszakad: a hadakozás ipari méretűvé válása végleg kiöli a múzsákat a harctér környékéről. Nálunk minden bizonnyal az olasz front és Galícia keserves élménye szüntette meg a katonanótás optimizmust. A „nagy csaták" helyébe az embernyomorító háborúk léptek, s a természeténél fogva örökké humanista költészet - az élet védelmében - riadva húzódott vissza ettől a világtól. Radnóti noteszei a háború addig soha meg nem szólaltatott képét öntik sorokba olyan mélységben, amelyet még Ady sem érzékelt. A katonaköltészetnek egy idáig alig ismert, kései, búvópatakszerü vonulata is van: a kéziratos katonakönyvek és hadifogolynaplók költészete.

1 Ezzel a rendszerváltozás óta felfedezett új szövegvilággal elsősorban a folklorisztika foglalkozik, adódóan önmeghatározásából, valamint a költemények szerzőinek társadalmi hovatartozásából. Katona Imre, a műfaj egyik legkorábbi elemzője a népi kéziratos imádságos- és énekeskönyvek, vőfélykönyvek, sőt a polgári emlékkönyvek sorába illeszti be, nem is megalapozatlanul. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az alkalomszerű, egyedi élethelyzet-élményhez kötött kéziratos könyvekben [tudniillik sok népi szerző se korábban nem verselt, se később nem folytatta művészetét] a szerző olyan ihletettségig képes eljutni, a költői eszközök biztonságos használatával olyan expresszíven tud hatást gyakorolni, hogy az az úgynevezett „magas irodalomban" is megállná a helyét. Ugyanakkor Katona Imre az, aki azért tartja mellőzött műfajnak a népi kéziratos katonakönyveket, mert igazán sem a folklórkutatás, sem az irodalomtudomány nem foglalkozott vele kellő mélységben: a szóbeliséghez szokott folkloristát a fél-népi jellegű katonakönyvek írásbeliségükben is variálódni és hagyományozódni képes volta zavarta; míg az egyediséget, az egyéni invenciót kereső irodalomtudós ezeknek a szövegeknek a tetszés szerinti változtathatóságával, változékonyságával nem tudván mit kezdeni, kirekesztette vizsgálódása köréből. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem véletlen, miért csak az 1990-es évektől hallunk katonakönyvek kiadásáról: nem elsősorban a tudományos kutatás mellőzte-szégyellte (?) ezeket a szövegeket, sokkal inkább a politika, a közvélemény burkolta be magukat a hadifoglyokat, a szovjet illetve nyugati lágerekből szabadultakat más és más okokból.

2 1 Katona Imre a hadifogolynótákat a katonadalok tartalmi osztályának tematikus alcsoportjaként vette számba. Katonai., 1970. 288-307. 2 „Szégyellniük kellett, hogy a németekkel nyugatra menekültek a háború végén, még ha nem is önszántukból, szégyellniük kellett, hogy hadifogságba estek, szégyellniük kellett, hogy nyugati, kapitalista hadaknak, az új népi demokrácia ellenségeinek a foglyai voltak, és végül kísérte őket a gyanú, hogy nem váltak-e maguk is ellenséggé, a nyugati hatalmak kiszolgálóivá, kémekké." Vasvári Z., 2001. 545. 558