A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A mézeskalácsos-ipar Magyarországon, különös tekintettel Északkelet-Magyarország céheire
céhbe álltak és attól függtek. 43 Az önálló céh megalapításának oka lehetett, hogy a méz- és viaszkereskedelem virágzott és ezért a céhmesterek száma nőtt 1770-től kezdve. Eleinte még csak helybeli mesterek dolgoztak Rozsnyón, név szerint Leszih József és Szentikray János. 44 1800-ban költözött Rozsnyóra Miskolcról Mázer János, míg egy év múlva a helybeli Hoffmann János is mester lett. Rimaszombatról érkezett 1805-ben Stainer János, 1807-ben pedig Schultz Sámuel és Hoffmann Sámuel vált mesterré remekük elkészítése után. 45 Mindezek, hogy az 1770-es 2 főről 7-re nőtt a mesterek száma, arra engednek következtetni, hogy az iparág fellendülőben volt. Az elhatározás 1820-ban született meg, amikor is Roll Terézia előterjesztésére, Mauritz Sámuel fogalmazta meg a kérvényt. 46 Mauritz és társa, Hovanitz Fülöp helybeliek voltak ugyan, de a kassai céhbe tartozó mesterekként kérték az önállósodást. Kérvényük kedvező elbírálásra talált, és a privilégiumot 1821-ben kapta meg a rozsnyói mézeskalácsoscéh. Nagy fájdalmukra a mesterség két ágából csak a mézeskalácsos-tevékenységre kaptak privilégiumot, míg a viaszos-, gyertyaöntő-mesterség üzésének joga maradt továbbra is Kassán. 47 Másik nagy sérelmük, hogy a legényeknek kötelezően előírt inas- és vándorévek idejét a privilégium két évben határozta meg, holott más, könnyebb mesterségeknél a vándorlás ideje hosszabb, általában 3-4 év volt. Pecsétjüket egy Zsenovits Fridrik nevű személy készítette. 48 Pecsétjükön: „ egy golyóbison álló Isten asszony, alatta méhrajok, azok körül szálldogálló méhek". Első céhgyülésük jegyzőkönyve alapján, az első céhmester Leszih József lett, második céhmester Hoffman János, míg a mesterek Fialka Sándor, Steiner János, Schultz Sámuel, Hoffman Sámuel, Löeb Mihály, Hovanitz Fülöp, Szügyi József, Mauritz Sámuel és Varga István. A jegyzőkönyv felsorolja a magukat mesternek jelentőket is: Mándy Pál Rimaszombatból, Újházy András Losoncról, Szabó József és Barzó József Miskolcról. Őket a mesterek sorába iktatták, annak költségeit leróva tőlük. A jegyzőkönyv a legények felsorolásával zárul: Mende Imre, Zeitéi Pál, Leszih János, Fekete László és Bindrek György. 49 A fent leírtak alapján kijelenthető, hogy a rozsnyói mézeskalácsosok iratai a leggazdagabbak a céh alapításával, indulásával kapcsolatban. A céhgyűlések tanulmányozása rávilágít a céh életére is. Ezek alapján kimutatható bizonyosfajta személyes ellentét a tagok között, hisz Hovanitz Fülöp, Löeb Mihály és Varga István között folyamatosan vita dúlt, mivel Hovanitz magának elsőbbséget kívánt, arra hivatkozva, hogy ő idősebb mester. 50 A miskolci mézeskalácsosok, gyertyamártók céhéről kevés adat maradt fenn. 1770ben egy céhen kívüli mester dolgozott a városban 51 , derül ki az abban az évben készült iparos-összeírásból. Az első, városi jegyzőkönyv által említett mester Sucher Ignác, 1779-ben költözött a városba, hogy az elhunyt Kálmánkay Józsefet, a korábbi mézeskalácsos mestert helyettesítse. 52 A Krajsemburgból származó fiatal mester a letelepedésért „2 aranyat fizetett, az egyiket bőr vederért". 5 * 43 SAKR cech medovnikársky, Z-l 0/46. 44 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 45 §AKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 46 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 47 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 48 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 49 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 50 SAKR cech medovnikársky, Z-l0/46. 51 Veres L., 2000. 336. 52 Veres L, 2000. 350. 53 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 7. K. 476. 537
