A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A mézeskalácsos-ipar Magyarországon, különös tekintettel Északkelet-Magyarország céheire
Különböző uradalmi központokban ugyan, de állandóan folyt gyertyamártás. A műhelyekről azonban a források nem tudósítanak. Annyi mindenesetre tudott, hogy Sárospatak 1613. évi leltárában szerepel Giertya marto fazék No /., 54 valamint Tokaj 1664. évi leltárában fél csöbör olvasztatlan faggyú és három gyertyamártó fazék. 55 A gyertyakészítő-mesterség általában mindig össze volt kapcsolva valamely más, faggyút és viaszt is feldolgozó céhes iparral. Csaknem valamennyi mézeskalácsos-, mészáros- és szappanosmester értett a gyertyakészítéshez. De általánosságban az mondható el, hogy ahol a mézeskalácsosság fejlett méhészetre épült, ott a gyertyamártás is jelen volt, ahol viszont az élelmiszeripar húsfeldolgozó ágára, ott annak kiegészítő tevékenysége lett. Miskolcon 1745-ben szándékozott letelepedni egy Nagyváradról származó gyertyamártómester. 56 Ez az első említés Miskolc vegyiparára, és később sincs sok. Viszont ennek az iparágnak a hiánya meglepő, hisz a város fejlett és régi múlttal rendelkező mészároscéhekkel rendelkezett. Ha másra nem, hát erre épülhetett volna a gyertyakészítés. 1808-ban kezdte meg Miskolcon működését Milecz Gáspár gyertyamártómester, aki az elkövetkező fél évszázadban egyedül űzte tevékenységét. 57 Miskolcon az iparág gyertyával foglalkozó ága volt jelentős. A gyertya hiánya viszont erőszakos cselekményekhez vezetett, mint történt az 1810-ben, amikor a miskolciak emiatt a gyertyamártómester, Falkenstein Libel ablakait is betörték. 58 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár anyagában számos, a gyertya árával kapcsolatos irat található. Ezekben a mesterek a legtöbbször a gyertya árának emelését vagy megállapítását kérték a vármegyéktől. Egy 1813-as árhatározás a mézeskalácsos gyertyaöntőkre vonatkozólag a következőképpen állapította meg az árakat: „Asztalhoz való Viasz Gyertyának Fontja 2 Rf Templomba valónak 2 Rf. Sárga Viasz Gyertyának Fontja 1 Rf. 30 kr. Ha valaki maga ád Viaszt, annak megmártásáért bélével egütt 36 kr. Egy szurkos Fáklya 1 Rf Viasz Fáklyának Fontja 2 Rf " 59 Ez a választék sokféleségét mutatja. Borsod vármegye 1825-ben azt kéri a szomszédos vármegyéktől, hogy a nagy szénahiány miatt rögzítsék a gyertya árát. 60 Ez azt is mutatja, hogy a gyertyaöntők nem csupán méhviaszt, hanem faggyút is használtak árujuk készítéséhez. Sátoraljaújhelyen az 1827-es országos összeírás szerint egyetlen mester dolgozott. A céhről adatok nem maradtak fenn, egyedül annyi, hogy az újhelyi mézeskalácsosok céhlevele 1728-ban kelt. Az 1869-es népszámlálás során összeírt mézeskalácsosok a következők: Goldberger Mózes, Dolezsilek Ferenc (inasa Hankó József), Komendovits Gusztáv (inasa Szmoligovits Mihály), Szlabey Antal (inasa a Göncről származó Besztercey István). 61 A 19. század közepére e különleges tészta készítését komolyan veszélyeztette a gyárban készített olcsó cukor elterjedése. A gyertyák gyártását is átvették a gyárak. Meglazult a céhek szabályainak betartása és panaszok érkeztek az áruk minőségére. Az 1872-ben kiadott ipartörvénnyel megszűnt a magyarországi céhrendszer. Helyére az ipartársulati forma lépett. 54 Román J., 1965.79. 55 Makkai L., 1954. 377. 56 Veres L., 2000. 355. 57 SzendreiJ., 1911.623. 58 SzendreiJ., 1911.623. 59 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 782/1813. 60 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 2917/1825. 61 Fehér J., 2001.50. 538
