A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hegyessy Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól (Vertebrata). I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia)

Carassius carassius (Linnaeus, 1758), Carassius gibelio (Bloch, 1782), Cyprinus carpio (Linnaeus, 1758), Hypophtalmichthys molitrix (Valenciennes, 1844), Hypophthalmichthys nobilis (Richardson, 1845), Misgumus fossilis (Linnaeus, 1758), Cobitis elongatoides (Bacescu et Maier, 1969), Sabanejewia aurata (Filippi, 1865), Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758), Ameiurus nebulosus (Lesueur, 1819), Ameiurus melas (Rafinesque, 1820), Silurus glanis (Linnaeus, 1758), Esox lucius (Linnaeus, 1758), Umbra krameri (Walbaum, 1792), Salmo truttam.fario(Linnaeus, 1758), Oncorhynchusmykiss (Walbaum, 1792), Lota lota (Linnaeus, 1758), Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758), Perca fluviatilis (Linnaeus, 1758), Gymnocephalus cemuus (Linnaeus, 1758), Gymnocephalus baloni (Holcik et Hensel, 1974), Gymnocephalus schraetser (Linnaeus, 1758), Sander lucioperca (Linnaeus, 1758), Sander volgensis (Gmelin, 1788), Zingelzingel (Linnaeus, 1758), Zingel stréber (Siebold, 1863), Perccottus glenii (Dybowsky, 1877), Proterorhinus marmoratus (Pallas, 1814). Az abaúji és zempléni kétéltűek és hüllők faunisztikai összefoglalója mindeddig nem jelent meg. ENDES Mihály (1994) herpetofaunáról szóló írása ugyan értékeli a korábbi évtizedben végzett terepi kutatásának eredményeit, pontos adatokat viszont alig közöl benne. Egy-egy faj hazai kutatásáról beszámoló munkában (MOLNÁR és mtsai. 2001, SCHÁFFER és PURGER 2005) találunk csupán adatokat. Faj összetételében e táj alig tér el a nyomtatásban a közelmúltban megjelent Bükki Nemzeti Park (DELY 1996) illetve Aggteleki Nemzeti Park (GUBÁNYI 1999) faunájában szereplőktől. A Bükkből közlik a haragos sikló (Coluber caspius Gmelin, 1789) recens adatát. Utóbbi két területen előfordul még a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens, 1952), amely vizsgált területünkről eddig nem került elő. A zempléni tájakon jellegzetes viszont a keresztes vipera (Vipera berus Linnaeus, 1758) amely középhegységeinkben másutt nem él. ENDES (1994) említi a Zempléni-hegységből a homoki gyík (Podarcis taurica [Pallas, 1814]) ritka előfordulását. Ennek a fajnak legközelebbi bizonyított populációja Bátorliget mellett illetve Hajdúbagoson, a Tiszántúlon van (DELY 1991). Erősen kétséges, hogy stabil populációja tenyészne a tokaji Nagy-Kopaszon, ezért ezt az irodalomban szereplő fajt nem szerepeltetjük alábbi felsorolásunkban. Fontosnak tartom, hogy szerény megfigyeléseinkkel gazdagítsuk azokat az információkat, amelyek Magyarország északkeleti tájainak állatfajairól származnak, s talán segítenek faunájuk feldolgozásában. Rövidítések: Ádám László = ÁL, Frank Tamás = FT, Géczi István = GI, Hegyessy Gábor = HG, Hegyessyné Jáger Erika = HJE, Hegyessy Réka = HR, Hegyessy Sándor = HS, Hegyessy Sándorné = HSné, Huber Attila = HA, Jáger István = JI, Papp Viktor = PV, Pelles Gábor = PG, Podlussány Attila = PA, Suta Sándor = SS, Szabóky Csaba = SzCs, Szegedi Zsolt = SzZs PETROMYZONTIFORMES - INGOLÁK Eudontomyzon danfordi (Regan, 1911) - Tiszai ingola A Kárpát-medence bennszülött faja, amely a Tisza vízrendszerében alakult ki. A folyó és mellékfolyóinak felső szakaszán (Magyarországon pl.: Felső-Tisza, Bódva, Jósva, Ménes-patak, Hernád, Tolcsva-patak, Kemence-patak) él (HARKA és SALLAI 2004). A korábban a körszájúak (Cyclostomata) rendjébe sorolt állatok lárvái az iszapba fúródva élnek négy-öt évig. Szerves törmelékkel táplálkoznak. Átalakulásuk után szájszervük átalakul, életmódjuk is megváltozik. Ekkor más halak testére tapadva vérszívó élősködővé válnak. 22-26 cm-esre nőnek. Kis elterjedése miatt jelentős természeti értéket képvisel: Magyarországon fokozottan védett, az Európai Közösség 501