A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hegyessy Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól (Vertebrata). I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia)

Natura 2000 listájára is felkerült állatfajunk. -Adatunk: Alsóregmec: Fedormalom, Bózsva a gázló mellett, 2206. IX. 17., 10 cm-es lárva, HG -Nagyhuta: Kőkapu, Kemence-patak a tó alatti részen, 1999. X. 30., 12 cm-es lárva, ÁL, HG. PISCES - HALAK Anguilla anguilla (Linnaeus, 1758) - Angolna Az Atlanti-óceánba és a Földközi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében gyakori, a Feketetengerbe ömlő folyókban ritkább halfaj. Katadrom, azaz szaporodáskor a folyó áramlási irányával egyezően vándorló állat. ívási helye a lárvális alak eltérő volta és a többszöri formaváltás miatt sokáig ismeretlen volt. Manapság az Atlanti-óceán nyugati részén levő Sargasso-tenger 100-200 méteres mélységéről tudnak a szakértők. Innen mintegy 2 év alatt érnek a tengeri áramlatokkal Európa partjaihoz a fiatal állatok, ahol a tengervízi életmódról édesvízi ragadozókká válnak. Magyarországon halastavakba is gyakran telepítik ezt az akár 1 méteresre is megnövő fajt. HARKA és SALLAI (2004) hazánk északkeleti részéről a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Bodrog, a Nyugatifőcsatorna vizéből valamint a Sajó és a Zagyva torkolatvidékéről említi. -Adatunk: Felsőberecki: Bodrog, a Pap-tóval szemközt, 1999. VIII., 2000. V. 7., Krajnyák László. Ameirus nebulosus (Lesueur, 1819) - Törpeharcsa Észak-Amerikából betelepített, 25-30 cm-re megnövő ragadozó halfaj. Vízinövényzetben gazdag sekély állóvizekben él. A 19. század végétől terjedt el a hazai vizeinkben is, újabban (1980tól) egy hasonló rokona, a. fekete törpeharcsa /Ameirus melas (Rafinesque, 1820)/ is megjelent, s kezdi hasonló életterét elfoglalni. A törpeharcsa HARKA és SALLAI (2004) által közölt északkelet-magyarországi lelőhelyei: Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Keletifőcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarnóca. Saját adataink rendszerint fiatal állatokról származnak, így nem zárható ki, hogy esetleg rokon fajra vonatkoznak. - Adataink: Alsóregmec: Debrai-forrás, tó, 2002. IV 2., HG - Balsa: Füzes, 1999. XI. 2., HG - Felsőberecki: Bodrog, 1999. VI. 5., HG - Gávavencsellő: Kacsa-tó, 2001. IV 26., HS, HG - Karcsa: Karcsa-ér, 2000. V 10., HG, HS, 2002. VIII. 4„ HG, 2005. VII. 19., HG, Varga András - Nagyhuta: Kőkapu, tó, 2003. VI. 5., ÁL, HG - Nagyrozvágy: Pallágcsa-csatorna, 2004. VII. 21., halászoknál, HG - Pacin: Karcsa-ér, 1999. VI. 12., 1999. VII. 25., 2003. VI. 15., HG - Sárazsadány: Törökér, Bodrog-holtág, 2002. IX. 6., HG - Sárospatak: Keleti-Bodrog-holtág, 2003. VI. 29., HG, Jáger István - Sátoraljaújhely: Bibére, 1977. VIII. 20., HG, HS, 1999. VIII. 11., HG; Egres-Galambos, kubik, 1999. IX. 7., HG; Kaizer, kubik, 1999. IX. 7., HG; Molyva-oldal, 1999. IX. 3., HG; Némahegy, mocsár, 2002. VIII. 15., HG; Köveshegy, halastó, 1999. VI. 6, 1999. IX. 12., 2000. V 4., Jáger István; Ó-Ronyva, 1999. VII. 22., HG -Tarcal: Kengyel-tó, 2000. V. 16., HG, HS - Vajdácska: Holt-Bodrog, 1999. VI. 5., 1999. IX. 11., 1999. IX. 24., HG, 1999. X. 29., ÁL, HG; Kopaszló-sarok, kubik, 1999. IX. 22., 2002. VI. 12., HG - Vilyvitány: Marócsa-patak, mesterséges tó, 2002. IV 23., HG, HS. Silurus glanis (Linnaeus, 1758) - Leső harcsa Közép- és Kelet-Európában és Kis-Ázsiában elterjedt halfaj. Ragadozó, a legnagyobbra növő helyben szaporodó halunk, amelynek hossza elérheti a 2,5 métert, tömege a 112 kg-ot is. Nagyobb folyóinkban, tavainkban él, rendszerint part alatti üregekben rejtőzik. Horgásztavakba mesterségesen is telepítik. Magyarországon őshonos, HARKA és SALLAI (2004) Észak-Magyarországról a következő lelőhelyeit közli: Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Csincse, Zagyva. -Adatunk: Balsa: Tisza, 2002. VII. 24., HG. Clarias gariepinus (Burchell, 1822)-Afrikai harcsa Egész Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. HARKA és SALLAI (2004) könyve szerint Magyarországra először 1984-ben hozták be szaporítási célból. Meleg vizű horgásztavakba telepítik ahol a hőmérséklet nem esik 16 Celsius fokosnál alacsonyabbra. Zacskószerű kisegítő légzőapparátusa következtében a levegőből is tud oxigént felvenni, így kevés vízben is sokat lehet 502