A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hegyessy Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól (Vertebrata). I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia)

ADATOK MAGYARORSZÁG ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GERINCES ÁLLATAIRÓL (VERTEBRATA) I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia) HEGYESSY GÁBOR Ebben a tanulmányban azokról a gerinces állatokról (Vertebrata), azon belül az ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia) és hüllők (Reptilia) adatairól számolok be, amelyek az észak-magyarországi tájak rovarfaunájának feltérképezése közben kerültek elő. Összesen 1 ingola-, 21 hal-, 16 kétéltű- és 11 hüllő-; összesen 49 gerinces állatfajról közöljük saját megfigyeléseink adatait. A rovartani kutatások elsősorban abaúji és zempléni területeken folytak (több száz mintavételi pontot vizsgáltunk), de alkalmi felméréseket végeztünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye más vidékein, illetve az Észak-Alföld szabolcsi és beregi részein továbbá a nógrádi határokon belül is. A kutatások jellege miatt a gerinces állatok begyűjtésére, múzeumi célú konzerválására nem került sor, így csak terepi megfigyelésről beszélhetünk az esetek nagyobb részében. Néhány faj pontosabb meghatározása érdekében megfogtuk az állatot, hogy jobban megfigyelhessük a rokon fajoktól elkülönítő bélyegeiket. Főként a hegyvidéki vizek unkáinak (Bombina spp.) esetében tettünk így. Máskor, pl. a kecskebékák (Rana esculenta aggl.) faj csoportjánál legtöbbször módunk sem volt a pontosabb vizsgálatra, így csupán a fajcsoport (agglomerátum) feljegyzésére került sor. A nem jól látott példányok adatait nem jegyeztük fel. Az általunk talált fajok szakirodalmi adatai közül igyekeztünk összegyűjteni az abaúji és zempléni tájakra vonatkozókat. Ezeket az egyes fajok rövid elterjedési és élőhelyi jellegzetességei mellett közöljük. A halakról, miután számos gazdasági jelentőségű, korábban nem egy népélelmezési szintű fajt foglal magában, jóval korábbi és sokkal több információ jelent meg tudományos illetve horgászati, halászati szaklapokban, mint a kétéltűekről vagy hüllőkről. Ha minden ide vonatkozót nem is sorolunk fel, de meg kell említenünk CHYZER Kornél 1882-ben Zemplén megye halairól írott monográfiáját. Ebben 39 faj korabeli megyei előfordulásáról számolt be. Ebből csupán 19 halfajról közölt olyan adatot, amely a mai országhatárainkon belülről származik, illetve néhánynál csak jellegzetes életteret (pl. hegyvidéki patakok) illetve gyakoriságot adott meg. Ezekkel együtt már 34-re emelkedik számuk. Itt felsoroljuk ezeket, a Chyzer által használt magyar névvel kiegészítve. Magyar nevük azért is érdekes, mert Chyzer Kornél több halfaj magyar névadásában részt vett. Például a lápi póc (Umbra krameri) ma használatos neve előtt az országos gyakorlatban a dunántúli eredetű ribahal kezdett terjedni, mígnem Chyzer a bodrogközi elnevezést: poczhal ajánlotta. A keszegféléknél viszont a sokféle, elterjedt népi név miatt nem akart a tudományosság miatt dönteni, így nem adott egyértelműen kötelező magyar nevet. A korabeli Zemplén megye mai országhatárokon belülre eső területéről származó adatok a korabeli sorrendben és írásmódban (CHYZER 1882): Percafluviatilis Lin. (Folyami sügér): Tisza, Bodrog, Karcsa, Ronyva - Acerina cernua L. (Közönséges serincz): Bodrog, Karcsa - Acerina schraetzer Lin. (Schraetzer serincz): Bodrog, Tisza - Lucioperca sandra Cuv. (Fogas süllő): Bodrog, 499