A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

jegyzett szerbhorvát szövegvariánsok közül kettő történeti adat, a századforduló előtt, illetve körül bukkantak rájuk, kettő pedig ugyancsak napjaink élő néphagyományához sorolható.

92 A hat szöveg közül kettőt idézünk. Gomboson az adatközlő öregasszony elmondta, hogy a következő szerelmi varázslást a nagylányok akkor szokták alkalmazni, ha egy legényt meg akarnak szerezni maguknak: „ Csakhogy éfélkó ki költött néki mennyi egyfáhó. Egy fiatal fáhó. És átkapcsúnyi a fiatalfát, és mondanyi neki, hogy: Én rázom áfát. Fa rázzo a földet, Föld rázzo a vizet, Víz rázzo az ördögöt. Az ördög meg a Kovács Jánost, De rögtön hozza is! De harmaccó nem tudott kimennyi a fáhó! Szűzanya mezteleny köllött kimennyi neki! És harmaccó nem bírt kimennyi a fáhó. Mer a legény úgy lottyant be a kapu tetejin. "

93 Az alábbi szerbhorvát nyelvű recens balkáni ráolvasó szöveg nélkülözi a praktikus mágiára utaló adatokat: „ Én rázom a szilvafát, A szilvafa rázza a földet, A föld rázza a kilencvenkilenc ördögöt, Kilenc jöjjön, Kilencven maradjon, Vigye magával a hatszarvú ökröt, Menjenek el kedvesemhez, S hozzák ide hozzám... "

94 Jung Károly értelmezése szerint nő/özvegyasszony az emberi világban végzett fát/ szilvafát/kerítést/ereszt rázó (rengető?) tevékenysége révén aktivizálja és segítségül hívja az alvilágban élő lényeket: az ördögöt vagy a hatszarvú ökröt. Éppen a fordítottja játszódik le annak a folyamatnak, amikor a népi elképzelések szerint a világot tartó állatok megmozdulnak és ezáltal földrengést idéznek elő. A hatszarvú ökröt Jung Károly az ázsiai eredetű és Kelet-Európába is átkerült „világtartó ökör"-elképzeléssel hozza kapcsolatba. A hat szöveg egyikében felbukkanó ökör-motívum azt bizonyítja, hogy ez a szerelmi varázslás és ráolvasástípus minden bizonnyal egy igen archaikus kozmográfia talaján jött létre.

95 A segélykérő üzenet aföldés a víz közvetítésével jut el az alvilágba. A hat ráolvasó közül öt vizet említ, egy szerbhorvát szöveg pedig tengert. A tenger említéséből viszont 92 Jung 1992: 132-133, 139. 93 I. m. 132-133. Jung Károly gyűjtése, 1977. Gombos (Bácska). 94 „Ja trésem sljivu, / Sljiva trése zemlju, / Zemlja trése devedeset i devet davola, / Devet da dodu, /A devedeset nek ostanu: /i dapovedu vola/sa sest roga, /pa da idu koddragog, /da ga dovedu kodmene... " (Radenkovic 1982: 354-355. Idézi Jung 1992: 134-135.) 95 Jung 1992: 142-143. 400