A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

az a kozmografikus elképzelés következik, hogy a föld tengeren úszik, mégpedig világ­tartó állatok hátán. 96 A hat szöveg közül négyben előfordul az ördög személye. Jung Károly rámutatott, hogy itt nem a keresztény világkép alvilágának a lakójára kell gondolnunk, hanem az azt megelőző hagyományra, amelynek számos elemét átvették és krisztianizálták. 97 Cajkanovic nézete szerint a pogány szerb hitvilágban az ördög fogalom eredetileg nem volt meg, csak a középkorban bukkant fel. Lehetséges, hogy ez a népi hiedelemfi­gura valamely alvilági pogány istenség alakját és tulajdonságait mentette át a keresztény korszak hagyomány világába. A népi ördögalak megörökölte a feltételezett szerb főisten attribútumait vagy azoknak egy részét, ezért nem tartható egyértelműen negatív előjelű fi­gurának. Sőt mi több - segítőként is előfordul, szemben a keresztény vallás ördögével. 98 Jung Károly úgy látja, hogy a ráolvasásokban megidézett és segítségül hívott ör­dögfigura nagy valószínűséggel egy kereszténységet megelőző segítő istenség (chtonikus démonfigura?) napjainkban már átalakult formája. 99 Az alvilág felé mutató fa-föld-víz-ördög-ökör gradációs sorozat a világ vertikális vetületét jeleníti meg. Megtalálható itt mind a zoomorf világmodell, mind az egyeteme­sen elterjedt világfa-motívum. A szerbhorvát és a bácskai magyar szerelmi ráolvasok, valamint az orosz Három szentatya beszélgetése című apokrif irat kozmográfiája számos megegyező vonást mutat. Ennek az a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a szövegek közös archaikus gyökerekre vezethetők vissza. A Három szentatya beszélgetésében a vas­tölgy (= világfa) gyökereinél Istent találjuk - mint a világ végső okát. Az axis mundis szerepét betöltő vastölgy-világfa alatt a krisztianizáció előtti időszakban valamiféle vi­lágtartó, a világ létét-fennmaradását biztosító chtonikus lényt feltételeztek. A szerbhorvát és a bácskai magyar szerelmi ráolvasásokban a pozitív előjelű, segítőkész demiurgoszfi­gura - az ördög. Az a mitikus képzet, hogy a föld a világtengerből emelkedett ki, megtalálható mind a Mélységek könyve orosz vallásos népénekekben, mind a Jung Károly által idézett sze­relmi ráolvasásokban. Az előbbiekben a földet a demiurgosz-cethal emelte ki a kaotikus vizekből. Az utóbbiakban ez a mozzanat nem szerepel, de odaértendő. A cethal és az ökör-motívum Ázsiából került át Európába. Elterjedésüket a bizánci ortodoxia által köz­vetített apokrif irodalomnak köszönhetjük. A Balkán-félszigeten a „hatszarvú ökör"-kép­zet meghonosodásában az iszlám is szerepet játszott. A pozitív előjelű demiurgosz-ördög a bogumilizmus Sátánával is kapcsolatba hozható. Az eretnek bogumilek nézete szerint a Sátán teremtette az anyagi világot, a szellemi világot pedig Isten. A Jung Károly-féle ráolvasásokban a vertikális világmodell lefelé irányuló fokozatosságának utolsó láncsze­me, azaz az anyagi világ végső oka maga az ördög. A bogumilizmus dualista teremtéselve miatt rendelkezik az ördög ezekben a szövegekben pozitív előjellel. A Három szentatya beszélgetésében az anyagi világ végső oka ezzel szemben az Isten. Az apokrifek közül az eszkatológikus elbeszélések különösen érdekelték az óorosz társadalom emberét. Ezek ugyanis fantasztikus képekben számoltak be az e világi kao­tikus állapotokról, a túlvilágról és a jövőről. Az eszkatológikus apokrifeket az Egyház a nevelési célzatú megfélemlítés eszközének tekintette és ezért megtűrte őket. A papság 96 I. m. 142. 97 I. m. 140, 143. 98 Cajkanovic 1924.; Cajkanovic 1941: 346-357, 399-409. Idézi Jung 1992: 143. 99 Jung 1992: 143. 401

Next

/
Oldalképek
Tartalom