A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

cethal - bár rajtuk nyugszik a föld, mégsem veszítették el teljesen kaotikus jellegüket. Habár részt vettek a pogány kozmogónia szerint a rendezett világ kialakulási folyamatában, de ugyanúgy okozhatják annak pusztulását is: világégés, özönvíz vagy földrengés formájában. Ilyen kozmogonikus képzeteket és eszkatológikus nézeteket tartalmaznak a következő szövegek. Lássunk először egy részletet a Három szentatya beszélgetése című apokrif történetből, amely katekizáló módon így szól a föld eredetéről: „Kérdés: Mondd meg nekem, mi tartja a földet? Válasz: Mély víz. - És mi tartja a kőhegyet? - Négy aranycet. — És mi tartja az aranyceteket? — Tüzes folyó. - És mi tartja azt a tüzet? — Másik tűz, ami az előző tűz két részét égeti. - És mi tartja azt a tüzet? — Vastölgy, amit mindennél előbb ültettek el, s gyökereit Isten ereje tartja. "

8? A keresztény nézetek behatoltak a pogány kozmogóniába, de egyúttal igyekeztek megszelídíteni a vészjósló eszkatológikus elképzeléseket is, kiküszöbölve belőlük minden esetleges okot, ami miatt világvége következhetne be. A fenti etiologikus történetben a föld (= világ) létrejöttének végső oka már a keresztény (?) Isten: az ő ereje tartja a világot alátámasztó, annak pusztulását is okozható „első" tölgyfa (= világfa)

88 gyökereit. Ennek a kozmogenezisnek, bár végső okként (causa prima) már az Isten szerepel benne, nincs köze a keresztény vallás semmiből való teremtés elvéhez (creatio ex nihilo). Az anyagi világ a következő sorrendben nyilvánult meg. Az első fejlődési szakaszban csak a tűz-elem létezett, majd a tűzből fakadt a víz-elem, végül a víz mélyéből kelt életre a föld-elem. A káosz átalakult kozmosszá: a tűz és a víz már rendezett formában hatnak egymásra. Az idézett szöveg a kozmogenezisen kívül tartalmazza még a világ vertikális vetületét is. A cethalak révén jelen van itt a zoomorf világmodell is. A tibeti lámaista mitológiába a buddhizmusból átkerült mitikus elképzeléshez hasonlóan a világmindenséget az axis mundis funkciójában egy hegy rögzíti. A víz-elemből életre kelt földnek a talapzatát egy (kő)hegy képezi, amelynek a négy pillérét négy aranycet tartja. A világtengely-hely vertikális kozmoszmodellen kívül megtalálható itt egy másik, egyetemesen elterjedt világmodell is, amely szerint a mindenséget növénynek képzelték el egy óriásira nőtt kozmikus fa képében. Például a skandináv mitológiában a világ szerkezeti alapját Yggdrasill ('Kőrisfa') jelenti. Ennek gyökereit Nidhögg ('Vasfogú) sárkány rágja.

89 Az apokrif Három szentatya beszélgetése egy keresztény mozzanattal bővült: a vastölgy gyökereinél tanyázó chtonikus lényt kiiktatták, és helyére mint causa prima Isten került. Jung Károly tanulmányos kötetének

90 egyik fejezete

91 fontos adalékokkal szolgál a Három szentatya beszélgetése című apokrif irat kozmogóniával foglalkozó részéhez. Nevezett folklorista egy szerelmi varázslás és ráolvasástípus két magyar és négy szerbhorvát változatát közli. A magyar nyelvű variánsok recens szövegek, a jugoszláviai Gombos (Bácska) és Csóka (Bánság) falvakban kerültek lejegyzésre. A Balkánon fel87 «Bonpoei.: CKO>KH MHe, HTO ,aep>KHTb 3eMJiio? Oraen.: Boaa BbicoKa. - J\& HTO /tep>KHTb KaMeHb? - Hexbipe 30jioTbie KHTa. - ,H,a HTO ,nep>KHTb 30JIOTMXT> KMTOBI? - PeKa omeHHaa. J\& HTO aep>KHTb TOTT. oroHb? - J],pyroH oroHb, e>Ke ecTb noweHb, Toro orna ABe nacTH. - J\& HTO ,nep>KHTb TÓTI oroHb? - ^yöt Hcejie3HbiH, ewe ecTb nepBonoca>KjieHT> on. Bceroaíe, Kopeme Ha cwie Bo>KÍeíí CTOHTT..)) (Scapov 1906:

1. 104.) 88 Tokarev 1988:

1. 267-271. 89 így ír erről a Verses Edda Grimnir-éneke (Grimnismal): „ Több kínt kell kiállni a kemény kőrisnek, / Mint képzeli ember, / Rágják fönn szarvasok, reves kérge rothad, /Rontja lenn rém Niddhögg. " (A Verses Edda. 1938: 57. Az ének teljes szövegét 1. i. m. 51-60.) Másik variánsban az ének magyarul: Edda. 1985: 73-86. L. erről: Tokarev 1988:

1. 565. 606-607. 90 Jung 1992. 91 Ennek címe: „ Fa rázzo a földet, föld rázzo a vizet, víz rázzo az ördögöt". In: Jung 1992: 131-145. A tanulmány rövidített változatát „Archaikus szerelmi varázslások" címen 1. Jung 1993; 78-81. 399