A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

hosszú hal: / annak okáért alkalmas kötelet vett elő Manu, /s az állat koponyájából kiálló szarvra ráveté. /Amidőn kötelékét a szarvon már megcsomózta jól, /húzni kezdte hajóját a habon a hal hatalmasan. /És avval a dereglyével menekült meg a tomboló/ víz-örvényből, a tenger vad dagályából a bölcs király. "

so A Mahábhárata ezen mítoszában a hal demiurgosz-funkciójának a degradált változata van meg. Itt a hal életmentő szerepet játszik. Több variánsban ez a Manu életét megmentő hal a hinduista mitológia Visnu istenének egyik alakváltozata.

81 A tibeti lámaista mitológiában (a lámaizmus a buddhizmus külön irányzata), a Himalája mentén, illetve a keleti részen megtalálható az az elképzelés, mely szerint a világot az óceánban egy hatalmas teknősbéka vagy hal hordja a hátán. A mindenséget a világ tengelyét képező hegy rögzíti. A földrengés keletkezését itt úgy magyarázzák, hogy a hal belefárad a föld tartásába és forgatja a fejét. A „világot a hátán hordó hal" mitikus képzet minden bizonnyal a lámaizmust megelőző még ősibb bon vallásra, vagy talán még a bon előtti időkre vezethető vissza. Erre az archaikus tibeti hiedelemre épült rá a buddhizmusnak az az elképzelése, hogy a világ közepén egy hatalmas hegy áll, a Meru}

2 Szindbád első utazásának egyik epizódja, az óriási halról szóló tudósítás párhuzamba állítható a bizánci eredetű Három szentatya beszélgetése apokrif történet cethalakkal kapcsolatos leírásával. A cethal-motívum az utóbbiból továbbvándorolt a Mélységek könyve című orosz vallásos népénekekbe. így mesél Szindbád: „... mert ez a sziget, ahol most vagytok, nem sziget, hanem óriási hal, amely a tenger közepén megrekedt. Ráhalmozódott a homok, és szigetté változtatta, fák nőttek rajta a hosszú idők folyamán, de amikor tüzet gyújtottatok rajta, megérezte a forróságot és megmozdult. Rögtön alámerül veletek a tengerbe, és ti belefúltok. (...) És voltak, akik eljutottak a hajóra, voltak, akik már nem érték el, mert a sziget valóban megmozdult, lemerült a tenger fenekére, mindennel együtt, ami rajta volt, és összezárult fölötte a tenger habja, melynek fodrát a bősz ár veri-csapja. "

83 A Talmudban is találunk óriási halakról szóló elképzeléseket. A talmudi haggadák eredetüket tekintve szoros kapcsolatban vannak azokkal a keleti mondákkal, amelyek közvetlen forrásai a Mahábhárata és a Pancsatantra.*

4 A Babiloni Talmud Baba Bathra (Utolsó Kapu) részében egyebek közt ezt meséli rabba bar bar Chana, a messze földeket bejárt kereskedő: „ Hajón utaztunk egyszer és láttunk egy halat, amelynek homok volt hátán s nád nőtt rajta. Azt hittük, szárazföld, kiszálltunk rá és sütöttünk megfőztünk a halon. Amint háta megérezte a tűz hevét, a hal fordult egyet és ha nem lett volna közelünkben a hajónk, bizonyosan belefúlunk a tengerbe. "

85 A mitopoétikus hagyományban a tűz és a víz (világtenger, óceán) a világ alapelemei: minden létező dolog ősi, kiinduló állapotát alkotják, az őskáosz megfelelői.

86 A rend, a kozmosz, azaz a világ létrejötte után a tűz és a víz - és mint láttuk, a vízben lakó mitikus 80 Mahábhárata. Rámájana. 1964: 325-327. Az idézett mítoszt fordította: Lakatos István. 81 Tokarev 1988: I. 84." 82 I.m. 1.84, 386.; II. 616. 83 Az Ezeregyéjszaka meséi. 1974: 273. 84 Moculskij 1887/b: 43. A Talmudxó\ bővebben 1. Jólesz 1987: 133, 230-232. 85 A Talmud könyvei. 1921-1923: 400. Rabba bar bar Chana az említetten kívül még további két csodahalról tudósít (i. m. 299-400.). Vö. még: Moculskij 1887/b: 43. L. még ezzel kapcsolatban: Scheiber 1974: II. 385-399. 86 Tokarev 1988: I. 274-275, 211.\Scapov 1906: I. 110. 398