A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijőve a vízből; és íme az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mint egy galambot és ő reá szállani. " (Mt3,16) A Mélységek könyve (Golubinaja kniga < Kniga glubiny) mély értelmű bölcsességek könyve; mint ahogyan Vasmer írja: „égi üzenet verses formában, minden létező eredetéről szóló népének".

56 Az újkeresztény oroszok pogány-keresztény szinkretikus világképét igen sajátságosan tükröző nevezett vallásos népének tartalmi elemzésére a téma mérhetetlen gazdagsága miatt itt nem óhajtunk kitérni, mert ez csak egy külön tanulmány feladata lehet. Rámutatunk viszont azokra az apokrif és kánoni müvekre, amelyek minden bizonnyal hozzájárultak a Mélységek könyve pogány nézeteinek keresztény elemekkel való gazdagításához. Az e témával foglalkozó kutatók ezt az éneket az alábbi forrásokra vezetik vissza. Varencov és Veselovskij a Három szentatya beszélgetése című apokrif írást jelölik meg ilyen lehetséges forrásként,

57 amely a maga részéről apokrif zsoltárokbó\ és Salamon Bölcsességek könyvébö\ kölcsönzött ismereteket minden földi dolog eredetéről.

58 A bogumilek egyik „szent könyve" a Liber S. Joannis avagy (Szt. János könyve) Interrogationes S. Joannis et responsiones Christi domini (Szt. János kérdései és Krisztus Urunk válaszai). Ennek a könyvnek vannak latin és szláv szövegváltozatai is. Az előbbiekben meghatározó az eretnek-bogumil dualisztikus világszemlélet, az utóbbiakban erős közeledés figyelhető meg a keresztény monoteizmus felé. A Mélységek könyve vallásos népénekek tartalmi vonatkozásban merítettek a Liber S. Joannis-ból, de nem közvetlenül, hanem különféle apokrif elbeszélések révén. Ilyen közvetítő forrásként szolgált például a Három szentatya beszélgetése elnevezésű „apokrif Biblia" is.

59 A Mélységek könyve János Apokalipszisével, azaz a Jelenések könyvévé] is kapcsolatba hozható - mutat rá Veselovskij.

60 Ezen a véleményen van Szémán István is, aki szerint a titokzatos könyvben ráismerhetünk az Apokalipszis 5. fejezetében leírt hétpecsétes könyvre:

61 „És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. " (Jel 5,3-5) A Mélységek könyvének a morális szféra kérdéseivel foglalkozó része, amely az Igazság (Pravda) és a Hamisság (Kxivda) versengését mutatja be, Jancuk meglátása szerint párhuzamba állítható egy ótestamentumi apokrif irattal, mégpedig Hénoch apokalipszisévé], valamint a Biblia Példabeszédek könyve című részével.

62 56 I. m. 432. 57 Varencov 1860: 7.; Veselovskijra hivatkozik Vasmer 1986: I. 432. Ugyanő idézi meg a következő müveket is {Vasmer 1986: 432): Archív für slavische Philologie. 1876-1929: I, 86.; Russkij Filologiéeskij Vestnik. 1879-1918: 17,365. 58 Vasmer 1986: 1.432. 59 Mocul'skij 1887/a: 113, 118-119, 124-126, 163.; Mocul'skij 1887/b: 41. 60 Veselovskijt idézi Vasmer 1986: I. 432. 61 Szémán 1926: 13. 62 Jancuk 1907: 130-131. Vö. Henoch apokalypsise. 1989. 394