A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

[Rudabánya], itt meg csillés voltam. [...] Most itt-e én vagyok a Jani, a rokkantosított nyugdíjam miatt, a többi itt mind segélyen van. " [férfi, 66 éves csillés, Rudabánya]. A szocialista iparosítás teljes foglalkoztatottságot hozott létre az iparvidékeken. A bányászatban és a kohászatban már a negyvenes évek végén megkezdődött a cigány munkaerő toborzása, ami az 1960-70-es években kiterjedt az ország és a gazdaság egészére. Az 1971. évi országos cigánykutatás adatai szerint már a munkaképes korú cigány férfiak 85%-a volt aktív kereső.

34 Országosan sem volt sokkal magasabb ez az érték, 87,7%-kal.

35 A térség kolóniáiba ekkor érkeztek más vidékekről, elsősorban Szabolcsból, de az ország minden tájegységéről a különböző cigány -túlnyomórészt roma, kisebbrészt beás és romungro

36 - csoportok. A cigányok lakosságon belüli arányának növekedése elsősorban azokban a munkás-térségekben volt megfigyelhető, ahol a demográfiai feltételek a legkedvezőbbek voltak. Az aránynövekedés az „etnikai magterületek" központjaiban, a regnáló ipari telepeken volt különösen magas. Amíg mindenkinek jutott elég munka, addig a megkülönböztetés nem voltjellemző, illetve az csak a nem nyilvános szinteken jelent meg. „ Egyetértés volt, igen. A cigány családok is beilleszkedtek, nem volt velük gond. Együtt dolgoztunk, és együtt szórakoztunk. A közös munkahely nagyon összetartotta az embereket. " [férfi, 76 éves bányász, Rudabánya]. „A mi cigányaink rendes munkásemberek voltak. Szégyellik is a fajtájukat. Le is tagadják, ha lehet. " [nő, 73 éves háztartásbeli, Rudabánya]. A rendszerváltoztatás utáni évek a cigány-magyar viszonyban alapvető változást hoztak. Az erősen vegyes etnikumúvá vált településeken az általános elszegényedéssel, gazdasági válsággal, fokozódó munkanélküliséggel párhuzamosan az interetnikus feszültségek is rendkívüli mértékben megnőttek.

37 Az ipari vállalatok megszűnése, a munkaalkalmak számának csökkenése elsősorban a szakképzetlen munkásokat, köztük a cigányokat érintette. A foglalkoztatottság idején ugyanis a cigányok elsősorban olyan gazdasági ágakban találtak munkát - azok magas, szakképzettséget nem igénylő élőmunka-igénye miatt -, amelyek a válságban tönkrementek.

38 Mindezek mellett ők voltak azok, akik a munkahierarchiában elfoglalt alacsony pozíciójuk okán a legkisebb, legrégibb, komfort nélküli kolónialakásokat lakták, ahol 90%-ban hiányzott a vezetékes víz, rossz volt a közvilágítás és az utak burkolata. Ezeket a központi karbantartás leépülése, anyagi helyzetük ellehetetlenülése miatt képtelenek voltak fenntartani, így menthetetlenül megindult az egyes kolóniarészek szlömösödése. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az országos munkanélküliség hatására ezekbe a kolónialakásokba a parasztfalvakból újabb és újabb cigánycsaládok költöztek be. Ily módon a válságkörzetekben egyre magasabb lett, lesz a cigányok aránya, ami mind a terület, mind a benne lakók leszakadását megpecsételi. „Itt már mindennek vége van. Ezek a cigányok tönkretették azt is, ami még maradt az utcából. A fene sem tudja hányan laknak egy lakásban. Jönnek ezek mindenhonnan. Ma már több van, mint tegnap. Holnap még többen jönnek. Jönnek a falvakból. Ordítanak, lopnak amit érnek. Ez lett az utcából. " [férfi, 62 éves beállító lakatos, Borsodnádasd]. 34 Kemény István 1998. 169. 35 1971-ben országosan a nők 64%-a, a cigány nőknek 30%-a volt aktív kereső. Kemény István 1998. 169. 36 Stewart, Michael Sinclair 1993. 29-30. 37 Nagy Dezső i. m. 28. 38 Kemény István 1998. 173. 318