A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

A telepeken megjelenő cigánycsoportok többsége nem csupán későn csatlakozott a modernebb társadalom egyes intézményeihez, de máshonnan is indult azok felé, mint az őt körülvevő népesség - a parasztságot is beleértve. Másrészt ezt az integrációs folyamatotjói elkülöníthető és kevés szimpátiával kezelt kisebbségi csoportként kellett végigélniük.

39 A viszonyulás minden kolóniában annak ellenére ugyanaz, hogy közel sem azonosak a többség-kisebbség arányátjelző számok. Mert amíg Rudabányán a település 3300 fős lakosságából közel 800 cigány származású, s az általános iskolába járó tanulóknak csaknem fele, az óvodásoknak több, mint fele cigány, addig Rudolftelep cigány lakosságának száma mindössze 15 fő. Ennek ellenére itt is, ott is a kolónia régi lakói a jelen helyzetét, azt, hogy a valaha szebb napokat látott házakba cigányok költöztek be, tragédiaként élik meg. Az egyes kolóniákban szinte gettószerű területek alakultak ki, ahová nem cigány semmiféleképpen nem költözik, s még a napi közlekedés során is elkerüli ezeket. „Ez volt a város legszebb utcája. Kétoldalt jegenyefák, az elején a gyárnál vadgesztenyék, egy-egy hársfa, az épületek előtt virágok, az ablakokban virágok, tisztaság... Nagyon szép volt. [...] Tudja ezek itt velünk szemben mit csináltak, amikor idekerültek? Tehenet vágtak! Tehenet, itt! A ház bejárata előtt vágták le. Tehenet! A belét beledobták a szemetes konténerbe. Afelé kilógott, itt volt a környék összes kóbor kutyája, biztos volt vagy tizenöt, húsz. A kutyák széthúzkodták a beleket, meg a bőrt, iszonyú bűz volt. " [férfi, 75 éves meó-s, Salgótarján]. „Most ocsmány, ahogy ez kinéz. A cigányok mindent tönkretettek. Amikor én még gyerek voltam, sokkal szebb volt minden. Ocsmány, ahogy vannak. " [nő, 66 éves telefonközpontos, Pereces]. A kolóniában lakók az életüket befolyásoló tényezők közül a legfontosabbak között említették a cigányok jelenlétét, s ha az anyagi természetű tényezőket -jövedelem, létbiztonság, gazdagság - figyelmen kívül hagyjuk, ez volt a legfontosabb a számukra. „Most rengeteg a fekete, s amit művelnek...!? Övéké a világ és csak a lovat adják alájuk. Azért dolgozik az ember, hogy nekik osztogassák a lovettákat. Régen jó volt, ma már nem az. A feketék az okai mindennek" [nő, 61 éves telepi bolti eladó, Pereces]. Politika - történelem A munkásság mindig is a tevékenyen politizáló, jelentős aspirációkkal rendelkező társadalmi osztály volt. Az ipari munkásság politikai aktivitása már a 20. század elején is olyannyira eredményesnek tűnt, hogy más társadalmi csoportok is e példa vételét szorgalmazták, „...azelőtt a tisztviselők méltatlannak tartották magukhoz a bérmozgalmakat, megalázónak vették az alacsonyabb szellemi nívón álló ipari munkásságtól tanulni, azokat utánozni. De ma egészen más a helyzet. Ma az éhség megtanította a tisztviselőket arra, hogy az egyetlen példa, amelyet feltétlenül követniök kell, az ipari munkásság szervezkedésének példája."

40 - írta Hesslein József a Nyugatban, a tisztviselők háborús helyzetét elemezve. Móricz Miklós pár évvel korábban ugyancsak a munkásokat állítja a középosztály példaképéül: „Elég különös, bár nagyon is könnyen megtalálhatjuk az okait, hogy a munkásosztály tömörülése megelőzte a középosztályét..."

41 39 JankyBéla 1999. 217. 40 Hesslein Józsej'1917. [s. p.]. 41 Móricz Miklós 1913. [s. p.]. 319