A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

Cigányok a kolóniában A kolóniákban, s főleg a falusi kolóniákban élő munkásság nemzetiségekkel való kapcsolata tekintetében kihagyhatatlan a cigányság. Ez az a népcsoport, amelynek tagjai a kezdetektől jelen voltak a telepeken. Eleinte csupán megtűrt segédmunkaerőként, statisztikák által említetlen összetevőként, a szocializmus időszakában az asszimiláció és a nemzeti egyenrangúság kézzel fogható bizonyítékaként, a nehézipar agóniáját követően pedig a telepeken rekedt, onnan saját erejéből mozdulni képtelen, társadalmon kívüli tömegként. Az északkeleti régió már az iparosodás megerősödésekor Magyarország cigányok által legsűrűbben lakott területe volt. Hazánkban jelenleg is Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén él a legnagyobb lélekszámú cigány közösség, létszámuk a megyében az elmúlt száz évben kilencszeresére növekedett.

29 Azt, hogy a cigányság hogyan, s milyen mértékben vett részt a térség ipari kolonizációjában, források híján nem tudni. Sem a századelőn, sem a két világháború között erről statisztikák, kutatások nem készültek. Az egyes egyéni visszaemlékezésekre alapozva azonban valószínűsíteni lehet, hogy cigány munkások kis számban mindig is jelen voltak a térségben. Szinte kizárólag csak szakképzetlen munkaerőként, elsősorban idénymunkákra szerződtetve. A térségben található cigányság nagyobb része a Monarchia idejében fenn tudta tartani megszokott, hagyományos életvitelét. A többszöri gyors gazdasági növekedés következtében mindig is volt piaca a cigányok kínálta munkának - vályognak, fémmunkáknak, a faragott fának, az állatokkal való foglalatosságnak és a cigányzenének. Ritkán vállaltak ipari munkát, „ csak egy-egy csillés [földalatti segédmunkás] dísz-cigány dolgozott az üzemben, a többi vályogozott meg a parasztok állatait hajtotta"?

0 A két világháború között a régi cigány-foglalkozások eltűnése, a hagyományos életmód feladása felgyorsult, s az egymást követő gazdasági, társadalmi válságok egyre inkább ellehetetlenítették a cigányságot. Súlyosbította a helyzetet a környező országokból meginduló erőteljes cigány bevándorlás is, ami miatt a jóval kevesebb munkalehetőségen egyre több cigánynak kellett osztoznia.

31 Alapvető változást az 1950-es évek hoztak. A cigányság képviselői az államszocializmus idején kezdtek tömegesen megjelenni az ipari munkahelyeken és a kolóniákban.

32 Ettől az időszaktól minden keresőképes férfit, köztük a cigányokat is munkaviszonyra kényszerített a munkavállalási kötelezettség. Mindemellett a társadalmi változások eredményeképpen eltűntek azok a fogyasztói rétegek, melyek a tradicionális cigány foglalkozások piacát jelentették.

33 További motiváló erőként jelentkezett az is, hogy az 1945-ös földosztás nem számolt a cigánysággal, sőt, a cigányokat eddig foglalkoztató tehetős gazdák egy része is kénytelen volt feladni munkaadói pozícióját. „Mink akko 'jöttünk ide Szálkára', amiko 'volt ott egy lehetőség, jöttek ilyen összeírok, hogy menjünk el dolgozni. Ott má' enni is alig volt, csak ténferegtünk. És akko' költöztünk először Ormosra, ott dolgoztam a bánya építőüzemébe', aztán meg itt Bányán 29 Nagy Dezső 1999.27. 30 Férfi, 89 éves vájár, Rudabánya. 31 Kállai Ernő-Törzsök Erika 2000. 11-12. 32 Kemény István 1976. 50. 33 Kállai-Törzsök i. m. 25. 317