A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

„ És abból nem volt baj hogy ilyen többfajta nemzetiségűek. Nem. Mindenki beszélt magyarul. Esetleg törte a magyart. De mindenki beszélt magyarul és magyarnak vallotta is magát. " [férfi, 77 éves bányász, RudolftelepJ. A nemzeti gondolat két világháború közötti megerősödésére a jobbára idegen származású szakmunkás réteg több helyen névmagyarosítással reagált. Ez a világháborút követően, elsősorban a német nemzetiséghez tartozó, nagyobbrészt buléner munkások részéről tovább folytatódott. „A nevüket nagyon sokan magyarosították a II. világháború után, mert így jobban tudtak érvényesülni. A háborúban sok embert elhurcoltak azok közül, akiknek a neve nem volt magyar. Rudabányáról sokat, de voltak Ormosbányáról, Kurityánból is. Többek között édesapámat is el akarták vinni... " [nő, 80 éves bérelszámoló, RudabányaJ. Ennek ellenére a háborút felnőtt fővel megért munkások között egyértelműen kimutatható német-szimpátia volt a jellemző. A németeket magasabb kultúrájú, civilizált nemzetként kezelték, amire több esetben rávetült a német származású szakmunkásság, munkásarisztokrácia közvetlen, tapasztalatokon alapuló ismerete is. A háború alatt a német csapatok kivétel nélkül minden kolóniában megtelepedtek, felügyelve a háború szempontjából alapvető fontosságú termelést. Ennek köszönhetően tovább emelkedett a németek tisztelete, hiszen ezt az időszakot - főleg az ezt követő, a civil lakosságot sem kímélő szovjet és román katonai akciók tükrében - az utolsó békés, civilizált napokként élték meg. „Nyomorogtak sokat, éhezett a család, az oroszok és a románok garázdálkodtak, elvittek mindent, amit lehetett, a németek nem voltak ilyenek. Három hónapig a németek főhadiszállása Almosdon volt a kastélyban, még Hitler is járt ott. " [férfi, 70 éves vájár, RudolftelepJ. Az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően számos ideológia alapú magyarázat látott napvilágot, melyek a munkásság nemzetben való gondolkodását voltak hivatottak bizonyítani. A téma iránti érdeklődés olyannyira kimeríthetetlen volt, hogy bármilyen, akár a nem túl kvalitásos megjelenések is lelkes olvasókra találtak. Andics Erzsébet e témakörben írt könyve több kiadást, több tízezer példányszámot is megért.

26 Ebben a munkájában megfosztja a nemzetben való gondolkodás lehetőségétől az addig ezt a jogot maguknak fenntartó társadalmi osztályokat: „Általános szabálynak tekinthető, hogy mennél reakciósabb valamely osztály, párt vagy egyén, annál szemérmetlenebbül kérkedik nemzeti jelszavakkal, mennél több takarnivalója van, annál szemfényvesztőbben bűvészkedik hazafias szólamokkal."

27 Ezek után az előző korok elképzeléseivel ellentétben a munkásságot nevezi meg az igazi nemzetfenntartónak. „A dolgozó osztályok, a munkásság, parasztság és dolgozó értelmiség ma az igazi nemzetfenntartó osztályok. Az ő munkájuk élteti a nemzetet, minden, ami az országot naggyá, gazdaggá teszi, az ő szorgos két kezük, tevékeny agyuk teremtő munkájának eredménye. Már csak ezért is ezek az osztályok a legnemzetibbek, a nemzeti érdekek igazi hordozói. Mi lenne az országból a munkások, parasztok, a dolgozó értelmiség nélkül?"

28 26 L. Andics Erzsébet 1949. 27 Andics Erzsébet i. m. 10. 28 Andics Erzsébet i. m. 21. 316