A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

kedése; aztán különösen a tót, rutén és oláh nemzetiségekhez tartozó népnek rendkívüli igénytelensége, végül némely vidéken iszákossága, mely miatt az ipari munkára teljesen alkalmatlan."

18 - továbbá „A tót, rutén és oláh nemzetiségek lakta vidékeken a munkáshiány egyik további oka volt e népek rendkívül alacsony fokon álló műveltsége és teljes igénytelensége. [...] Ezek nagyrészt írástudatlanok és az értelmiség oly alacsony fokán állanak, hogy önálló gondolkodásra, rendelkezésre teljesen képtelenek."

19 Az idegen lelkű munkásság magyarrá nevelése a legtöbb munkahelyen a társadalmi normakövetés természetes, s éppen ezért lassú folyamataira volt bízva, de sok helyen szisztematikusan próbálták a munkásokban a magyar nemzettudatot kifejleszteni. Több korabeli gondolkodó is a munkásgyermekek nevelésében látta a munkásság kezelésének, nemzetben való gondolkodásának legfőbb módját, mert „.. .a gyermekévek emléke a kozmopolitaság elleni hathatós gyógyszer."

20 Az Ózdi Olvasó Egylet tagjai azon túl, hogy kiváló szakmunkásnak, elismert dolgozónak kellett lenniük, kizárólag a hazafias, nemzeti eszme elkötelezettjei lehettek.

21 László Gyula a folyamatos jelenlétre, az irányításra és az ellenőrzésre helyezte a hangsúlyt: „A sopánkodás helyett a munkásság közé kell menni, velük és érettük dolgozni. A fajmagyar értelmiségnek kell magához ragadnia a magyar munkásság szellemi és erkölcsi irányítását, hogy azután a társadalomnak ezt az értékes elemét a magyar szellemi és erkölcsi életközösségbe vezetve, nagy nemzeti és szociális eszméinkért vele közösen dolgozva érhessük el legnagyobb ideálunkat: Magyarország feltámadását."

22 Az idegen származású, legtöbbször vezető pozíciót betöltő szakemberek száma s befolyásossága megtapasztalható félelemérzetet is keltett, ezért ugyancsak a rendszeres nevelés fontosságára helyezi a hangsúlyt Oczvirk Nándor is: „Az elnemzetlenedés az ipar terén minálunk hamarabb következhetik be, mert nemzeti arisztokrácziánk és nagy tőkével bíró erkölcsi testületeink vonakodnak élére állni az ipari munkának. Idegen tőkére, idegen ipari szellemre lesz szükségünk s itt nagy bajok eredhetnek, a mint hogy eddig is eredtek abból, hogy népünk lelki világában idegen kultúrbefolyás fog érvényesülni, mely a néplélek meghasonlását okozza. Az ipari munka nemzeti külön vonásait meg kell óvnunk és erősítenünk, erre pedig csakis a nemzet munkástársadalmának erkölcsi nevelése alkalmas..."

23 Az idegenekkel szembeni bújtatott ellenérzések leginkább a Trianon utáni években kerültek a felszínre. Az északi iparterületeken meginduló kivándorlási hullám szabályozásakor elsősorban az idegen területekről származó munkásoknak engedélyezték az ország elhagyását.

24 A kolóniákon belül a nemzeti sokszínűség ennek ellenére a kezelhető szinten belül maradt. Sokkal inkább a munkahierarchiában betöltött helyek - melyet általában azért befolyásolt a nemzeti származás -, és a főnök-beosztott viszony alkotta rendszer szerint, s nem az egyén származása szerint alkottak előítéletet. Az eredetileg német nyelvű szakmunkások letelepedésüket követően később kétnyelvűvé lettek, „míg ma kizárólag magyar nyelven dicsérik az Urat, mert Kis-Dobsina minden bulénerje nyelvében is magyar lett."

25 18 GéberAntali, m. 470. 19 Géber Antali, m. 475. 20 Fleischl Róbert 1911. 88. 21 Szalontai József \9U. 42. 22 László Gyula 1926. [s. p.]. 23 Oczvirk Nándor 1907. 246. 24 Polgármesteri leirat, Salgótarján - Salgótarjáni Levéltár, V.183.4.d.2258/1923. 25 Gömöry Árpád i. m. 132. 315