A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében

mészárszékek mégis elsősorban a marhahús, bőrök és faggyú értékesítésével foglalkoztak. Az egyéb hústerméket - a városi elöljárók nehezményezése ellenére - a limitált árak miatt csak ritkán árultak. Valamennyi árucikk árának meghatározása a megyét illette, azonban ennek ellenőrzése a városra hárult. A mészárosok, ha elégedetlenek voltak a hús árával, a városon keresztül a megyéhez fordultak a hús árának rendezése miatt. Erre példa az 174l-es kérelem, melyet a város elutasított. A mészárosok erre szakmájuk feladásával fenyegették meg a várost, de mivel a város ebbe is beleegyezett volna, ezért szándékuktól elálltak.

18 Később, 1748. január 10-én újra a városhoz fordultak, hogy a tehénhús fontjának árát emelhessék öt pénzre, s ezt a megye engedélyezte.

19 A város és a mészárszékek ellentétét elsősorban az indukálta, hogy a mészárosok miközben a hús árának drágítását követelték, a bérleti díjak leszorításáért küzdöttek. Ez azonban a város érdekeit sértette, akik tisztában voltak azzal, hogy a mészárosok így is tisztességes haszonnal dolgoztak. A városi céhszervezetek belső élete az egyre fokozódó állami beavatkozás következtében a 18. századtól kezdett átalakulni. Az addigi céhen belüli szabályok az állam által indikált szabályozások és törvények következtében megváltoztak, cselekvési hatáskörük beszűkült, és állami, vármegyei, városi irányítás függvényévé vált. A céhek képviselői kiszorultak a városok vezetéséből, így megszűnt az addig jellemző befolyásuk saját ügyeik intézésében. A város elöljárósága mindenekelőtt a lakosság igényeit igyekezett szem előtt tartani, s ebben az összefüggésben foglalkozott a céhek ügyeivel. 1756-ra a városi mészárszékek száma nyolcra emelkedett, de az 1755-ös ún. Grassalkovich Antal-féle szerződés miatt ezekből hat mészárszék a diósgyőri koronauradalom számára hajtott hasznot.

20 A város tulajdonában csak két mészárszék maradt, ezen kívül a város területén a tapolcai apátság is tartott mészárszéket.

21 A Grassalkovich-féle szerződés megváltoztatta a bérleti viszonyokat is, az addigi egyéves bérlet helyett három évre válthatták meg mészárszékeiket és húsmérési jogukat. Az uradalom 1758-ban évi 1500 rajnai forintban határozta meg a bérleti díjat, melyet negyedévente részletekben fizettek.

22 A mészárosok vállalták, hogy minden időben elegendő mennyiségű húst fognak mérni, ha ezt elmulasztanák, 12 rft-ot fizetnek büntetésül. Az uradalom ezért biztosította számukra a marha, disznó, juh, bárány vágását és szabad árulását, míg a többi mészárszékeknek és céhen kívülieknek a vásárokon kívül, mind székbeli, mind disznóhús és szalonna áruitatás büntetés terhe alatt tilalmas lészen. Az uradalom vállalta továbbá, hogy legelőt szakít ki az alája tartozó mészárszékek számára a parasztbikki pusztában vagy Muhi határában. Mária Terézia 1761. évi céhrendelete teljes egészében megszüntette a céhek önrendelkezését, ezután saját szabályzatát már nem a céh készítette, hanem ez a jog átkerült az uralkodó és a központi hatalom kezébe. A 18. század első felének adóösszeírásai alapján láthatjuk, hogy míg a század első felében a mészárosok száma igen magas a lakossághoz képest (19 fő), addig 1770-re az összeírások alapján már csak kilenc mészárost találunk a mintegy 8000 fős városban.

23 18 SzendreiJ., 1904.530. 19 SzendreiJ., 1904.531. 20 HOM. HTD. Ltsz. I. mészároscéh iratai. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 4. k. 5. 22 HOM. HTD. Ltsz. 1.76.22. 23 Miskolc város története III/l. 337. 232