A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében
fizettek. 11 Feltűnő, hogy a mészárosok e városi jegyzőkönyvbe tett feljegyzésben milyen alázatosan vetették alá magukat a városi vezetőség akaratának. Ugyanezen időből, 1633ból származó kassai limitatio szerint egy font jó minőségű tehénhús 2,5 dénárba került, 12 tehát olcsóbban mérték azt, mint Miskolcon. Az 1683. évi vármegyei limitatióban azonban már újra olcsóbb árakkal találkozunk: a jó minőségű ökör és tehén húsának árát 3, illetve 2 dénárban határozták meg. Zemplén vármegye 1666. évi árszabása jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a hús árát területenként is összehasonlíthassuk. Zemplén vármegye limitatiója szerint az ökör- és tehénhús javának ára 3,5 dénár, pünkösd után 3 dénár, ami megegyezik, illetve kicsit drágább, mint Borsod vármegyében. Még feltűnőbb a háj árának eltérése, melyből a borsodi limitatio szerint a friss 9, a régi 12 dénár, míg ugyanezen áruk Zemplén vármegyében 12 és 18 dénárba kerültek. Mindkét limitatióban feltűnő a disznóhús ára: míg Borsodban a disznóhús java 6, a sózott szalonna 9 dénár volt, addig Zemplénben a hús viszonylagos olcsóságát láthatjuk (4 dénár), viszont a szalonna jóval drágábban, 12 dénáron méretett. Ezek az alacsony árak sokáig nem is tartották magukat, az 1688. évi vármegyei limitatio már jóval magasabb árakat mutat. 13 A drágulás főképpen a disznóhúst (1,5-szörös), új hájat (3-szoros), és a marhabőrt (2-szeres) érintette. Az árak változását az ipart űzők számának ingadozása is követni látszik: a portális adóhoz való hozzájárulások miatti családfő-összeírás szerint Miskolcon 1667-ben 40-en űzték ezt az iparágat, 14 ami igen magas szám. Még inkább szembetűnő, ha ehhez az adathoz viszonyítjuk, hogy valamivel több, mint húsz évvel később (1696) Miskolc városában 18 céhbeli mészáros működött, 15 míg két évvel később már 19 mészároscéhbeli iparos fizette ki adóját. Az adatok birtokában láthatjuk, hogy a többi mezővárossal megegyezően a miskolci mészárosok száma is ingadozó, néha szélsőséges. A 18. század elején Miskolc városa hat mészárszékkel rendelkezett, ebből ötnek 50 forint volt az éves bérleti díja, míg az ún. alsó mészárszéknek 36 forint. A mészárszékek közötti különbségtételt több forrás is alátámasztja: 1710-ben a hat piaci mészárszék bérletét 50 forintban, míg a város alsó házánál valóknak (minthogy alábbvaló a többinél) 40 forintban állapította meg a város vezetése a bérleti díját. A bérleti díjat befolyásolta a mészárszékként működtetni kívánt épület felszereltsége, az épület mellett olykor istállót, szántóföldet, legelőt is biztosítottak a céh számára. Mészárosok sokszor tűntek fel a város tisztségviselői között, sokan közülük nemességgel is rendelkeztek. Ezt bizonyítja a mészárosok 174l-es kérvénye a városi tanácshoz, melyben azt kérik, hogy mentsék fel tagjaikat a levélhordás kötelezettsége alól. Kérelmük alapja az volt, hogy tagjaik nagyobb számban nemesek, akik nem tartoznak ilyen szolgálattal a városnak. 16 A 16. század elejétől bárki árulhatott húst, de ezt csak nagy tételben, egészben, vagy félbevágva árusíthatta. Ez ugyanúgy vonatkozott az ún. „fehérárura" is, Miskolcon 1745-ben elrendelték, hogy szalonnát és hájat fontonként és polturánként csak céhbeli mesterek árulhatnak, mások a heti vásárokon csak oldal- vagy darabszámra. 17 Annak ellenére, hogy a kimérés joga minden húsfélére kiterjedt, ezek közt a halra és vadra is, a 11 B.-A.-Z. m. Lt. . IV. 1501/a. 1. köt. 244. p. 12 Adatok kassai céhek árszabásai XVII. századból. 33. 13 B.-A.-Z. m. Lt. IV 501/a. 11. köt. 104. 14 Miskolc története II. Miskolc 1998. 291. 15 Miskolc város Számadás könyvei 1696. 16 B.-A.-Z. m. Lt. IV 1501/a. 3. k. 13. 17 Domonkos O., 1991. 216. p., Tóth P., 1989. 52. 231
