A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében
szönhetően a városi vezetők közé emelkedtek, amint arról Miskolc város jegyzőkönyvei is beszámolnak, 3 bevételeiket föld- és szőlőbirtokok vásárlására fordították. 4 A miskolci mészárosok rangot nyertek városunkban, az 1578-ban említett miskolci fő céhmester Mészáros Kelemen (Szécsi Mészáros Kelemen) több ízben volt a város főbírája is. 5 A mészárosok vagyoni helyzetéről képet kaphatunk az 1698-as adótartozás kirovása kapcsán, e szerint ők fizették a legnagyobb összeget: 21 főre 57-58 forint. Ez magyarázható lenne a mészárosok nagy számával, de a rájuk kiszabott adóteher magasabb, mint a 24 fővel rendelkező csizmadiáké. Ha személyekre leosztva nézzük az adatokat, láthatjuk, hogy a mészárosok terheit csupán a vargák és borbélyok adóterhei haladták meg. Az 1698. évi vármegyei család- és jószágösszeírásból kitűnik, hogy szinte csak a mészárosok rendelkeztek lóval. A vagyoni alapokon kívül, Miskolcon jellemző volt a mészárosdinasztiák kialakítása, az 1698-as adójegyzékbe három Gábri, három Her és három Váradi vétetett fel. A miskolci mészárosokról képet kaphatunk az első összeírás jellegű forrásokból, az 1548-as gabona- és az 1549-es borösszeírásokból. Ezek alapján Miskolcon ebben az időben öt mészárosra következtethetünk. 6 A céhek feletti joghatóságot a város és a földesúr megosztotta egymással, így sokszor előfordultak vitás kérdések a mértékkel, vagy a termékek árusításával kapcsolatban. 1560-ban a miskolci mészárosok az 1508-as kiváltságlevél megerősítéséért folyamodtak, ennek oka, hogy a diósgyőri vár urával, Balassa Zsigmonddal kerültek összetűzésbe a királyi mértékek kapcsán. Kérelmük elég zavaros, hisz azt panaszolják, hogy ők nagyobb mértékkel mérnek, mint Kassán vagy Egerben, de mivel mindig is budai mértékkel mértek, kérik maguknak a kassai mértékkel való élést. 7 A királyi commissarius kérésüket nem teljesítette, azonban annyit mégis sikerült elérniük, hogy I. Ferdinánd 1563. november 20-án Pozsonyban átírta, megerősítette, és részükre újból kiadta az 1508-as privilégiumlevelet. Még a megerősítés évében újra panasszal fordultak az uralkodóhoz, mert a diósgyőri uradalom fej- és jószágvesztés terhe mellett megtiltotta számukra a faggyú, illetve a bőrök árulását, melyet a II. Ulászló által adott privilégiumlevél biztosított számukra. 8 Ez igencsak érzékenyen érinthette őket, hisz jövedelmeik nagy részét a bőrök, illetve a faggyú eladásából nyerték. A város első Városkönyvben fennmaradt határozata 1579-ben a mészárosokkal kapcsolatos, e szerint külső mészárosok csak az országos vásár előtt és után egy héttel hozhattak be húst a városba. 9 Újabb rendtartást 1585-ben adtak a mészárosoknak, mely a céhen kívüli hentesek árusítási feltételeit és a napi, illetve böjtben való vágás idejét rögzíti. A statútumot Füzy Bálint céhmester, Bárius Máté és Füzy János dékánok hagyták jóvá. A 17. századtól a hús drágulását figyelhetjük meg, 1609-ben 3 dénár volt a tehénhús limitált ára Borsod vármegyében, 10 míg 1634-ben már 3,5 dénárban limitálták, amit ez évben meg is sértettek a város mészárosai, amiért 14 forint 20 dénáros büntetést 3 Marjalaki Kiss L., 1925. 19-20. 4 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Ip. XXI. V. 71/54. 5 Borsod vm. Jegyzőkönyve 1578. 223. 6 Miskolc története I. Miskolc 1996. 308. 7 Miskolc története I. Miskolc 1996. 209. 8 MOLNRA 723/51. 9 Városkönyv 164. sz. 10 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a3. köt. 829. 230
