A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében
MISKOLCI MÉSZÁROSOK A18-19. SZÁZADI ÁRENDÁS SZERZŐDÉSEK TÜKRÉBEN HAZAG ÁDÁM A Herman Ottó Múzeumban kiterjedt és változatos céhes anyag található, melyből a miskolci mészárosokkal és hentesekkel foglalkozó források feldolgozása a célja ennek a munkának. Ezek a források betekintést engednek .a miskolci élelmiszeripar egy fontos ágának - és az ebben dolgozó emberek - életébe, és bemutatják történetének egy részét. Az iratanyag döntő része a 18. század végétől a 19. század közepéig öleli fel Miskolc mészárosainak, henteseinek históriáját. A források nagy része az említett korszak árendás szerződéseit tartalmazza, de találunk közöttük általános jellegű céhes iratokat is. Az árendás szerződések sok érdekes adatot őriznek, melyek alapján jobban nyomon követhető, értékelhető a korszak élelmiszeriparának története. Mészárosok Miskolcon A diósgyőri uradalomhoz tartozó Mohiban 1425-ben az egri káptalan által tartott vizsgálat során, melyben a mezőváros népei a diósgyőri várnagyok és alvárnagyok megbízásából elfoglalták a sajóládi pálos kolostor faluja, Keresztúr földjét, a bűnös jobbágyok között volt Imre és Mózes, valamint András mészáros is. Miskolcon is igen korán találkozhatunk az iparág nyomaival, a 15. század utolsó harmadában már egész utcát neveztek el a királyi kiváltsággal rendelkező mészárosokról, közülük ismert a Kovács család mészárszéke. 1 Miskolccal kapcsolatban az első biztos adat egy Budán kelt privilégiumlevél, melyet II. Ulászló királytól nyertek el a miskolci mészárosok 1508-ban. 2 A rendelkezés tartalmazza a mészároscéhre vonatkozó cikkelyeket, mely meghatározza a mesterség gyakorlásának általános feltételeit. Előírja, hogy egy mészárosmester se merjen a vágásra rendelt időkben többet vágni a másiknál. Mivel fontos volt a minőség és az oktatás megszervezése, előírták, hogy a vágás tudományát saját kezével gyakorolni nem tudó mészáros ne tarthasson mészárszéket, továbbá, hogy senki se űzhessen mesterséget közöttük, csak az, akit a mesterek közössége beválaszt. A céh igazgatásába való városi befolyás bizonyítéka, hogy a céh ügyeit felügyelő céhmestereket a város bírájának bevonásával iktatták be, valamint ha a céhen belüli peres ügyekben a céhmester befolyása nem elegendő, a bíráskodás joga szintén a város bíráját illette. A céhbeli tagok vallásos életére is figyelmet fordítottak, miszerint a mészárosmesterséget folytatók válasszanak maguknak egy papot és egy oltárt a Miskolcon található plébániai egyházban, aki a megfelelő fizetség mellett köteles miséket tartani. A mészárosok a leggazdagabb iparosok közé tartoztak, vagyonszerzésük alapja a marhakereskedelem volt, ezen kívül sok más céh alapanyagául szolgáló termékekkel (bőr, faggyú) is kereskedtek, amint azt a korabeli limitációk is bizonyítják. Ennek kö1 Miskolc Története I. köt. 1996. 314. 2 Okmánytár. III. k. 95. szám 150. 229