A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

mü-varrónő (Leimetschneiderin).

79 A felsőruha és a fehérnemű varrásának eltérő műhelyei, eltérő társadalmi helyzetű (és nemű) készítői a ruhakészítésben alapvető specializáció alapján működtek, s ez - a nemekre is vonatkozó - munkamegosztás nagyrészt a tőkés ipar és társadalom keretein belül is megmaradt, sőt tovább specializálódott. Az asszonyművesek megjelenése a specializáció modern formáját, a férfi és női szabászat elválását jelzi a céhes világban. Az asszonyszabók, azaz a női szabók feltűnése Északkelet-Magyarországon a 19. század elején figyelhető meg, s terjedésük a polgári divattal van összefüggésben, amint az „asszony szabók" 1812-ből származó kassai árszabása igazolja az alábbi német divatú női viseletekkel: viganó ruha atlaszból, viganó patyolatból, „vatírozott" hosszú felső ruha, Iberrock (helyesen: Überrock), a termékek között azonban van hagyományos öltözet is: ujjas lajbi, asszonyi bélelt bunda, váll.

80 Megkülönböztetnek férfiszabókat is, 1812-ben Kassán készült egy ilyen árszabás, amelyben szintén jelen van a tradicionális magyar viselet és a kabátot elterjesztő újmódi németes divat: „hosszabb/rövidebb mente, ujjas/ujjatlan dolmány, libéria mente és nadrág, szíjra készült béllett magyar nadrág, zsinóros lajbi, galléros köpönyeg, cselédnek való és csinosabb kaput vagy frakk". A lista tartalmaz egy különleges darabot is, a kiskabátot, amely különleges (lengyel?) szabása miatt feltehetően elütött a lajbitól: „kurta kaput vagy kurtka".

81 A férfi- és női szabászat elkülönülése a tőkés viszonyok között teljesedett ki. A szabóság mint kisipar a kapitalista viszonyok között szolgáltató ágazattá fejlődött, mivel a konfekció gyártását a gyáripari szektor vette át. A szabók a céhes viszonyok között a legnépesebb társulatot és mesterséget alkották a középkor óta, s a céhek megszűnése után is a leggyakoribb kisipar maradt. Kassán 1892-ben 98 férfiszabót és 17 női szabót vettek fel az iparos címtárba, az utóbbiak között csak 3 nő - Barna Józsefné, Lavotha Dezsőné és Reisz Mórné - nevén volt az iparengedély (igaz, a férfiszabók között is volt női iparos),

82 miközben a varrás, mind a műhelyekben, mind a gyáriparban, mind az otthoni munkában egyre inkább női foglalkozás lesz. Műhelyek és termékek (mesterremek és árszabás) A mesterremekről már a középkori kassai szabályzat megemlékezik, s a korabeli német viselet legfontosabb darabjait írja elő mesterremekként: parasztruhát, miseruhát, lovagi öltözetet, polgári viseletet, hajadon táncruhát, szerzetesi habitust, illetve sátrat két rúddal és nyeregtakarót.

83 A kassai szabók 1559-ben limitációt készítenek (ekkor a legdrágább öltözet varrása is csak 50 dénárba kerül), amely a legkeresettebb korabeli viseleti darabokat tartalmazza, ugyanakkor jelzi, hogy a divat változása miatt „régi és mostani módra" is készítettek ruhákat (6. kép). A termékek között megtaláljuk az ódivatú és új „parasztköntöst", az egyszerű polgári hosszú felsőruhát („blúzer csuha", „polgár hacuka"), amelyet az új 79 Kerekes 1913. 25. p. 80 Flórián 1998.231. p. 81 Uo. 167-168. p. 82 Kassai Kalauz Czim-naptár 1892. Kassa, 1892. 83 Er sol auch können arbaiten und machen dise undengeschriben síücke und Claydung Alz ain pawern zum pflug, Ain priester zum altar, Ain Ritter in das felt, Ain Purger aufzwrichten mit seinen Claidern, Ain Junc/raw zum tancze, Ain Munich in orden mit seinem Claidern, Ain geczelte mit zwayen Knöpfen, Ain Sateldecke und allé ander Stucke dy nach des Landes Zitten czu der Zeit gewonlich sein czutragen. (1457) AMK Cehalia Krajőiri, Klein é. n. 9. p., Domonkos 1997. 27. p. 200