A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

időszakában egy-egy kassai németszabó mester szinte évente szabadított fel újabb inast vagy legényt, Ignaz Fischer kassai mester 1802-1812 között 13 tanulóját szabadítja fel, Rill Miklós szintén 1802-ben lett mester, s 1833-ig működött a céhben, s ez idő alatt 17 legényétől búcsúzott, akik között még erdélyi is volt (Joseph Gólt). Kozma István mester 1822 és 1843 között 12 inasától és legényétől búcsúzott, köztük a legtöbben magyar nevet viseltek, de volt szlovák és német legénye is. Tanulói Kassáról, Rudnokról, Kékedről, Nagykazincról és más zempléni és borsodi helységekből jöttek, sőt volt legénye Nagyszombatból is. Kovács András 1848 és 1856 között 10 tanulóját szabadította fel, köztük Zatureczky Lajost Jászóról, Gedeon Tódort Mecenzéfről, Szentistványit Gölnicről, de tanult nála sárosi legény is. Kovács Andrásnál, akit 1834-ben választottak mesterré, 1847-ig 17 (!) németszabó-legény és inas tanult, főleg abaúji helységekből. Johann Schubert 1824-ben a kassai céh tagja, s ezalatt 11 fiatal dolgozott nála, így Kertész Márton Vizsolyról, Hramszky József Selmecbányáról, Horváth János Göncruszkáról, egy Waichbold nevű legény Garadnáról, Kinkovits András és Horváth János Regécruszkáról. Bartek Vencel 1835-ben lett mesterré, s 1858-ig többek között a kassai Halász Istvánt és Mathatovszky Andrást, a jászói Csaplinszky Pált, a szinai Hamarszky Jánost, a mecenzéfi Schürger Mártont, a Sáros megyei görög katolikus Moltsam Bazilt, valamint Kottesz Jánost búcsúztatta. A céh még az 1870-es években is bocsát ki legényeket, s már magyar nyelvű bejegyzés is megjelenik a céhkönyvben, az utolsót, Szilágyi Eduárdot 1876-ban szabadította fel a németszabó-céh. A céh kisugárzására mutat, hogy 1827-ben Miskolcon is volt landmajsztere Árva Lajos személyében, akinél 3 évig tanult Szilvási Lajos.

75 Volt azonban olyan németszabó-legény, aki először Miskolcon tanult, majd innen 1857-ben Kassára ment vándorlása során, mint a balassagyarmati születésű 21 éves Wesel Jakab, aki négy hónapot töltött Kassán.

76 A Szabolcs megyei születésű 19 éves Körmendi Károly azonban 1848-ban miskolci tanulása után Tokajba ment, s 7 hónapig még az ottani céhnél tanult, de vándorkönyve a kassai céh irattárában maradt fent.

77 Bár a kassai német céh németül vezette jegyzőkönyvét, a 19. századból megőrzött bejegyzései mutatják, hogy nemcsak németek, hanem magyarok és szlovákok is tanultak itt, vagyis a valódi határ nem az etnikumok, hanem a termékek jellege között húzódott, a városias vagyis németes, csak finomposztóból készült polgári viselet határozta meg különállásukat. A 19. században már szlovák szabók is beléptek a céhbe, de nem alkottak külön társulatot.

78 A fehérnemű, alsónemű varrása megmaradt a háziipar szintjén, ahogy az alapanyagot, a vásznakat is jórészt a jobbágy- és polgárasszonyok, illetve a kisnemes nők szövőszéke állította elő, bár éppen Kassa volt a magyarországi takácsmesterség és barhentszövés központja a középkortól kezdve. Az ingeket, fehérneműt, kendőket a városi és falusi házaknál általában asszonyok varrták, de munkájukról alig maradt forrás, amint a női munkát általában nem tekintették a gazdaság részének a rendi társadalomban. A falusi jobbágy házak háziiparában többnyire házivászonból dolgoztak, de a nemesi és polgári megrendelőknek a vásáron és boltban vásárolt vásznat vagy gyolcsot, patyolatot varrták meg a varróasszonyok. Szinte alig van forrás arra, hogy háziiparon kívül készült fehérnemű a 16-17. században, ezért fontos és figyelemreméltó adat, hogy 1508-ban Kassán élt egy Ágnes nevű fehérne75 VSMCAN. Krajöiri. 76 VSM CAN. KrajCiri P. ö. 899. 77 VSM CAN. Krajőiri P. (,. 836. 78 Pollák 1986. 210. p. 199